Ha mesélni tudnának Budapest több mint százéves házai, sok mindent elmondhatnának, ami előttük zajlott le. A főváros egyik legforgalmasabb sugárútjának, a Rákóczi útnak az épületei számot adhatnának például az első világháborútól még lelkes tömegről, majd a Monarchia összeomlását követő tanácsuralom kommunista felvonulásáról, a Horthy-kor életképeiről, 1944–45-ről, 1956-ról, a Kádár-rendszer mindennapjairól, újabban pedig a rendszerváltás óta eltelt időkről. Mivel azonban a kő nem tud beszélni, mindezeket megélt, túlélt, végigélt ember pedig nincsen közöttünk, elmondja az itt történteket az a sok ezer fotó, amelyet ismert, kevéssé ismert és egyáltalán nem ismert fotográfusok készítettek a huszadik és a huszonegyedik században. Ki-ki kora fényképészetének technikai színvonalán, mindenesetre sokan lettek a politikai és mindennapi történelmünk krónikásai szándékosan avagy akaratlan – e cikk nekik állít emléket a magyar fotográfia napjára. A Fortepan gyűjteménye pedig csak erre az egyetlen helyszínre is több száz képpel ad számunkra betekintést, ráadásul a szabad felhasználás lehetőségével. Ötöt választottunk most ki mutatóba ezek közül.
Ribbentrop, Castro, Ferenc pápa
Maga a Rákóczi út ugyan szubjektív választás – lehetne például a magyar történelem egy másik nagy tanúja, az Üllői út is –, de komoly érvek szólnak mellette:
központi fekvésének és áteresztőképességének köszönhetően minden korszak vezető egyéniségei rendszerint végigvonultak itt.
De előbb, még 1906. október 28-án itt haladt el a hintó az (addigi Kerepesi) út névadója, II. Rákóczi Ferenc fejedelem és bujdosótársai Isztambulból Kassára tartó hamvaival.
De itt hajtott el például 1937-ben az a hintó is – szintén fehér lovakkal –, amelyen Horthy Miklós kormányzó és vendége III. Viktor Emánuel olasz király utazott, öt évvel később – immár a nyíltan háborús légkörről árulkodva – pedig ugyanitt, az Erzsébet körút és a Rákóczi út sarkán fordult be Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter konvoja. Az idők, a korszellem változását érzékelteti, hogy 1972-ben már Kádár János fuvarozta itt Fidel Castrót a kubai kommunista vezető látogatásakor – a kor szokása szerint nyitott autóban, állva integettek a bámészkodóknak. Idén tavasszal már Ferenc pápa konvoja vonult el többször is az egyházfő budai szállása és programjának pesti helyszínei között.
A ma már városi autópályának is hívott Rákóczi úton régebben valósággal hömpölygött a tömeg, csak ritkán zárták le a kiemelt vendégek kedvéért.
Az egymást követő korok fotósai a legkülönbözőbb vonulásokat örökítették itt meg, köztük a magyar történelem gyászos lapjairól valókat. Így 1944-ben a Rákóczi úton feltartott kézzel végighajtott zsidókat, későbbről Lenin, Rákosi és Marx portréit a magasba emelő repülőtiszteket. De az egyik fotó tanúsága szerint 1989 végén már a Ceausescu-rendszer bukásának hírére gyűltek az utcára az emberek. A ma már névtelenségbe burkolózókat megörökítő képek közül egy 1935-ös fotográfiát választottunk, amely a 9. Keresztyén (protestáns) Világkonferencia zászlókkal, és nemcsak öltönyben, de bricseszben, fezben, turbánban is vonuló külföldi küldötteit mutatja, amint az Örkény Patika előtt haladnak éppen el a Blaha Lujza térnél. Az író tizennégy évvel később – Sztálin 70. születésnapjára – ajánlotta fel a köznek a családi vállalkozást, amely egyébként ma is gyógyszertár.
1956 képei
Budapest VIII. kerülete – amelynek a Rákóczi út páratlan oldala a része – emlékezetes módon, például a Corvin közi harcosok fegyveres ellenállásával vette ki a részét az 1956-os forradalomból és szabadságharcból. (Majd részesült a kádári megtorlásból és szembesült a kerület szándékos elhanyagolásának következményeivel.)
Ezen a környéken, a Blahánál, az Akácfa utca és a Rákóczi út sarkán darabolták fel Sztálin ledöntött szobrát.
A környéken történteket bőséges képanyag örökíti meg – csak a Fortepan keresője 169 fotót dob fel a Rákóczi út, Budapest, 1956 kulcsszavakra –, és ismert módon a profi fotósok is a munkába vetették magukat, a Rákóczi úton is. Így az osztrák Franz Fink (akinek talán a Kossuth téri Nagy Imre-portréja a legikonikusabb), vagy a magyarok közül az akkor még fiatal fotóriporter Balla Demeter és Bauer Sándor. Illusztrációnak Balla (később a Nemzet Művésze) egy képét választottuk, amelyen ’56 félidejében – hat nappal a forradalom kitörése után és hattal a leverése előtt – tisztán kivehető a pestiek tekintete a város romjai és egy T–54-es harckocsi előtt:
Csoki, Marika, Erzsike
Az 1956-ban hatalomra jutó Kádár-rendszer a megtorlás után azt üzente a magyaroknak: magatokkal foglalkozzatok, ne a politikával!
A pestiek valóban szeretnek élni, és a Rákóczi út esetében ez egybeesett azzal: itt valóban lehetett vásárolni az áruházak egész sorában, no meg szórakozni is.
Ha a 2-es metróvonal építésével összefüggésben a fővárost meg is fosztották a Nemzeti Színháztól, a Rákóczi úton mozikba járhattak a polgárok, köztük a ma is létező Urániába, cukrászdákba, presszókba, büfékbe ülhettek be – a Csoki, a Marika, az Erzsike a kor ismert vendéglátóhelyei voltak. A Sport könyvesboltban Papp László olimpiai bajnok bokszoló dedikált, a metróépítkezés az Astoriánál felhúzott plakátjain pedig a korabeli fővárosi mozicég, a FŐMO népszerűsítette a 60-as évek filmbemutatóit, köztük a Virágvasárnap vagy a némileg baljóslatú című Tiltott határátlépés alkotásokat.
A kor hangulatjavító fotóját mi is annak szánjuk e cikk zárásaként; az 1969-es felvételen a Lottó Áruház herendi porcelánkupáit mutatják három legendás labdarúgónak, Benének, Albertnek és Farkasnak:
A szerző a Mediaworks főmunkatársa
Borítókép: A Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződése 1956-ban, a Sztálin-szobor darabolásakor (Fotó: Fortepan/Hofbauer Róbert)
