Az amerikai mil­liárdos pénzén rángatott, az Open Society mozgalom iránt elkötelezett EU-s képviselőknek mondom: Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! Ezt akarják? Gyújtogatást? Vandalizmust? Erőszakot? Nem volt elég ennyi tapasztalat? Van még épeszű ember, aki azt hiszi, hogy a migránsok többsége integrálható lesz az európai civilizációba? Jogos a kérdés, van-e még egyáltalán európai civilizáció.

Minket közben a kötelező betelepítési kvótával arra akarnak kényszeríteni, hogy bevándorlóországgá váljunk. Azaz adjunk fel mindent, ami a múltunkhoz, kultúránkhoz, hagyományaink­hoz köt. Adjuk fel a gazdasági életre vonatkozó terveinket is, azaz a munkaalapú társadalom építését. Hiszen ott virít a példa: a németországi bevándorlók zöme állami segélyekből, nem pedig munkából él. Aki ezt nem veszi észre, az nem látja a fától az erdőt. (Vagy gyengeelméjű.)

A második. Az EU az orosz–ukrán háború kitörését követően egyre több és több szankciót szavazott meg Oroszországgal szemben. Várva és elvárva, vagy talán csak remélve azt, hogy azok majd jobb belátásra bírják az orosz medvét, értsd ezen azt, hogy Putyin gazdaságilag térdre kényszerül. Ez be is jött, csak nem az orosz oldalon, hanem az unió országaiban. Csak egy példa. Az oroszok eladták az olajat Indiának, azok pedig továbbadták az EU egyes államainak. Emelt áron.

De a politikusok szeme nem nyílt fel, az oroszellenesség politikai vakságot eredményezett náluk. A saját állampolgáraik kárára.

A harmadik. Úgy vélem, mi hihetetlen sok segítséget nyújtottunk az ukrán félnek az elmúlt másfél esztendőben. S nem csupán a kárpátaljai magyarokat segítettük. De a közvetlen, ember ember ellen vívott háborúban fegyverek és katonák küldésével nem kívántunk, nem kívánunk részt venni. S ez az EU korifeusainak elfogadhatatlan álláspont. Ők számolatlanul öntik a pénzt s a fegyvereket Ukrajnába, persze az egyéb katonai segítségről, a harci járműveket irányító személyzet kiképzéséről, az informatikai, logisztikai segítségről se feledkezzünk meg. S bár a világ országainak jelentős többsége a béke pártján áll (ahogyan Európában Magyarország, Szerbia és a Vatikán is), a háborúpárti NATO-szövetségesek addig akarják ezt a pusztítást folytatni, illetve az ukrajnai bábkormánnyal végeztetni, ameddig Oroszország kapitulál.

Szerintem ez nem fog bekövetkezni. Akár beszél az EU és Amerika jelenlegi balliberális vezetése geostratégiai kontextusról, akár nem.

Akkor hogyan tovább? Meg kell próbálni meggyőzni azokat, akiket még lehet, hogy az unió jelenlegi irányvonala rossz. Módosítani kell. Talán sikerül és 2024-ben fél évig mi is sokat tehetünk ennek érdekében.

A szerző egyetemi tanár

Borítókép: Szijjártó Péter magyar külügyminiszter (Fotó: Mary Altaffer)