Van-e jövője az EU-nak? Azt hiszem, nagyon is jogos a kérdés. S abban is biztos vagyok, hogy nem én vagyok az egyedüli ember a Magyarországon élő állampolgárok közül az első, akiben ez a kérdés felmerül. A válasz összefügg egy újabb kérdéssel, hogy akkor most igazából mi is a teendő itt ebben a kis kelet-közép-európai országban, az EU huszonhét tagországa egyikeként. Olyan országként, amelyet a Németország vezette szövetség többi tagja állandóan csak fenyeget, kritizál, korrupcióval, jogfosztással, demokráciadeficittel, migrációellenességgel, az LMBTQ-jogok korlátozásával, oroszbarátsággal vádol. S a hazánknak jogosan járó fejlesztési pénzeket tudatosan tartja vissza, káoszt, gazdasági ellehetetlenítést megcélozva ezzel.
Az őszödi nagy igazmondó (Gy. F.) megfogalmazása ez esetben hajszálpontos, hiszen azt nyilatkozta, hogy brüsszeli embereik egyik alapvető feladata éppen az, hogy megakadályozzák az uniós források Magyarországra jutását, s ennek az a módja, hogy a balliberális vezetésű EP politikai elvárását, azaz a jobboldali keresztény-konzervatív Orbán-kormány megdöntését jogi köntösbe öltöztetik, s ameddig Orbán-kormány van, addig nincs pénz Brüsszelből.
Ilyen egyszerű ez, foglalta össze a DK elnöke. Igen, úgy látszik, ilyen egyszerű, hiszen a jogi köntöst állandóan cserélve mindig újabb és újabb követelményeket támasztanak. Se vége, se hossza a módosításoknak, a kettős mérce alkalmazásának, az újabb és újabb megalázó, erkölcsileg-logikailag értelmezhetetlen, elfogadhatatlan követelményeknek, az állandó meghurcolásnak, kínpadra, szégyenpadra állításnak.
De mit tett az EU a tagállamok érdekében az utóbbi években? Nézzük röviden a legfontosabbakat! Három dolgot. Mindössze hármat!
Az első. Az USA erőszakos demokráciaexportjának köszönhető arab tavasz lángba borította Észak-Afrikát és az egyébként is folyamatosan forrongó, izraeli–palesztin szembenállástól fűtött Közel-Keletet, amihez még hozzájárult számos olyan tény (például az amerikaiak kivonulása Afganisztánból), ami családjuk, településük, városuk, országuk elhagyására ösztönzött százezreket. Megindult a migránsáradat Európa felé. Mit is mondott a korábbi német kancellár?
Wir schaffen das! Azaz majd mi megoldjuk. Hát remekül megoldották. Lásd a minapi párizsi migránslázadást! S az EU politikája továbbra is ösztönzőleg hat a migránsokra, mintha az európai emberek kitárt karokkal várnák a többségükben képzetlen, kulturálatlan, dolgozni nem kívánó, a befogadó ország nyelvét nem tudó és megtanulni nem kívánó, a kereszténységet ellenségként kezelő bevándorlókat.
Akik között nem egy terrorista is akad. S nem kettő és nem három.
