Kissé aggodalmas tekintettel tartok szemlét az eddig remek eredményeket produkáló paradicsomok népes tábora felett a kertben, hogy ugyan mennyire viselte meg őket az elmúlt napok extrém időjárása. És akkor még felmerül az a kérdés is, hogy az özönvíz következményeként a mezei poloskák mellé néhány év szünet után megkapjuk-e újra a minden képzeletet felülmúlóan undorító spanyol csigákat is, vagy megússzuk az inváziót.
Az viszont máris elég jól látszik sajnos, hogy a klímaváltozás következtében mire számíthatunk a jövőben. Az időjárás szélsőséges jelenségeit illetően, úgy tűnik, nem sok jóra. Ez nem klímahiszti, csupán egy sejtés, ne így legyen.
Egyébként meg a zöldgondolat, a környezetvédelem ügye egyáltalán nem ördögtől való, és a mozgalom szépen is indult. Aztán viszonylag gyorsan sikerült leküzdeniük magukat arra a szintre, hogy valós problémákat tesznek hiteltelenné, és ami még rosszabb, nevetségessé, ráadásul sorozatban. Itt van például mindjárt a szén-dioxid-kibocsátás körüli hercehurca.
Elég gyorsan ráverték a balhét a tehenekre, de aztán sem tudtak leállni. Persze az jól látszódott rögvest, hogy mi áll a tehénhibáztatás mögött, jelesül egy új, agresszív és, ha már itt tartunk, invazív üzletág, amely arra próbál kényszeríteni bennünket, hogy együnk mindenféle összetákolt szemetet. Álhúst, műhúst, lóbabot tartalmazó kamuvajat, esetleg gyönge szekereket, bármit, ami kifér a vegyi művek csövein. De az sem baj, ha mindeközben elkapkodjuk a bogarakat a rigók elől, és fegyelmezetten átállunk a rovarevésre is, legyen lelkiismeret-furdalásunk az öreg dízelautónk miatt és vegyünk megfizethetetlen dodzsemeket, de akkumulátorgyár, az meg nem kell, háború viszont igen, az nem szennyezi a levegőt, abban nyilván köpőcsövekkel hadakoznak, és közben békésen majszolják a szöcskéket.
Majd a notórius túltolók újra emelték a tétet. Ezúttal az jutott eszükbe, hogy be kellene tiltani a paradicsom és a földieper termesztését, mivel mindkét növény túlzottan vízigényes, és ha nem vagyunk elég éberek, ebbe aztán konkrétan beledöglik a bolygó. Nos, akkor van ugye egyrészről ez az elhatalmasodó tíccsák be mánia (nincs mese, ezek tényleg neobolsevikok), másrészről meg tényleg ideje lenne szakemberhez fordulni. Már amennyiben nem késő máris, a tünetek ugyanis egyre aggasztóbbak.
Egyik kedvenc publicistám, a titokzatos Francesca Rivafinoli kiszúrta például, hogy fordított akciózás lépett életbe a Penny németországi boltjaiban, azaz a háromezer termék közül kilenc a rendes árhoz képest akár 95 százalékkal drágábban kapható. A mottó a „Valódi költség”, és a cég azt kívánja jelezni, mennyit kellene fizetniük a vásárlóknak, ha az ár tükrözné az adott élelmiszer éghajlati, környezeti és egészségügyi hatásait. A remekbe szabott népnevelés keretében így – írja a szerző – „egy Németországban előállított, semmiféle adalékanyagot nem tartalmazó sajt például 94 százalékkal került többe az akcióhét alatt, míg a tizennyolc összetevőből (köztük savanyúságot szabályozó anyagokból, metilcellulózból és élesztőből) létrehozott, növényi alapú vegán bécsi szelet, amely nagyjából háromnegyed részben vízből és repceolajból áll, és amelyet a tesztek egybehangzóan íztelennek és élvezhetetlennek minősítenek, mindössze öt százalékkal”.
Még szerencse, hogy egy párhuzamosan futó akcióban lejjebb vitték többek között a Made in China meglepetésfigurát rejtő, hetvengrammos cseh gyerekpuding árát is, amiben cserébe több a műanyag, mint a tejtermék. A lényeg az, hogy „a vásárló végre rádöbbenjen: a műhús jobb, mint az echte sajt”. Pláne, ha iszunk hozzá egy kis sampont, mert az is vegán. Aki meg esetleg más véleményre merészelne helyezkedni, mint az önnön buborékjában toporzékoló hisztérikus kisebbség, annak a fülébe zümmögi a WDR televízió gyermekkórusa A nagymamám egy környezetszennyező vén disznó című megaslágert.
Halkan, hogy közben legyen alkalma „elgondolkodni” azon, hogy mi is ő valójában. Maradi? Mucsai? Boomer? Rasszista? Fasiszta? Esetleg mindegyik egyszerre? Antiszemita? Ja, az a lemez már lejárt. Persze az sem baj, majd újranyomják, ha az érdekeik úgy kívánják, bármiféle gátlás nélkül. Valóság, normalitás? Kit érdekel? A magyar fiatalok körében nő az öngyilkossági kísérletek száma, és minderről a tizenhárom éve hatalmon lévő kormánypárt tehet, ezért Donáth Anna az Európai Bizottsághoz fordul. Segítek, a villámárvizekről meg személyesen a Zorbán. Monnyon le vagy tíccsák be!
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Havran Zoltán)
