Közelmúltunk történelméből ismert, bár kevésbé szívmelengető jelszó volt a
Világ proletárjai, egyesüljetek!
plakátokon megjelenített mondat. Olyan összefogásra buzdított, mely a társadalmi normák elpusztítását célozta meg. Forradalmi hevülete romokat hagyott maga után a XX. században. Furcsamód mégis eljött a pillanat, amikor ötletet kínál egy új szlogenhez:
A normális világot megtartani akarók, egyesüljetek!
A nagyon is meghökkentő helyzet ugyanis az, hogy
az abnormalitás hívei, propagandistái és már beszervezett tömegei egységes módon lépnek föl szerte a földgolyón, amikor elfogadhatatlan akciók sorával teszik tönkre jelenünket, de leginkább a normális élet jövőjének lehetőségét. Rendkívül széles skálán mozog akcióképességük.
Működésük szerkezetében fellelhetők a stratégiai együttműködés különböző formái, módozatai. Bármilyen példát ragadunk ki, annak ikertestvére más környezetben/országban/földrészen is kimutatható. Akcióik közös célja: a káosz és a kezelhetetlen következményeket hordozó társadalmi anarchia elterjesztése.
A fenti állítás valóságtartalmát nehezen félreérthető tények támasztják alá. Az Egyesült Államokban – hogy konkrét példát említsünk – a nem kívánt politikai ellenfelet, a republikánus Donald Trumpot vád alá kívánják helyezni, meggátolandó, hogy indulni tudjon a 2024-es amerikai elnökválasztáson. Ellenfelei, a demokraták zsonglőrei olyan trükkös vádakkal álltak elő, melyek igazsága sem a vád, sem a védelem oldaláról nem bizonyítható/cáfolható.
Eközben – szinte egyazon időben – Németországban erősen fontolgatják az Alternatíva Németországért (AfD) párt betiltását, mivel a választók körében egyre nagyobb támogatottságot élvez normális politikai programjával és céljaival. Minden hasonló esetben csupán annyi az úgynevezett törvénytelen működésükre utaló körülmény, hogy a hatalmon lévő politika nem nézi jó szemmel a tőle eltérő értékrendet, világnézetet képviselők létezését és növekvő népszerűségüket. Miként a magyar kormányzati politika szándékai és társadalmunk többségének érdekei sem illenek az Európai Unió vezetése által üdvözlendő politikai logikába.
További kirívó eset a nemzetközi abnormalitások sorában, hogy
Ukrajnában a „honvédelem” árnyékában elképesztő méreteket öltött az illegális gyermekkereskedelem. A téma legfájóbb pontja, hogy Lengyelország is érintett, hiszen a lengyel határon keresztül jutnak a kiskorúak degenerált nyugati megrendelőikhöz. Nem zárható ki, hogy van eset, amikor árvává vált gyerekeket családok fogadnak be, mondjuk Svédországban. De a napirendre került ügyek többségében bizonyított, hogy szexuális tárgyként kerülnek az ocsmányság markai közé.
A nemzetközi térben miért nem tűnik elfogadhatatlannak a kereskedés? Például azért, mert a WHO mint az ENSZ szakosított szervezete hivatalos ajánlásában többek között az is szerepel, hogy óvodás korú – négy-öt éves – gyermekekkel kötelezően meg kell ismertetni a szexualitást, annak perverz formáival egyetemben. A WHO kitesz magáért a „jókedv” fenntartásáért is, hisz erőfeszítései nyomán egyre több országban legalizálják a drogfogyasztást, legutóbb éppen Svájcban (?!).
A legnagyobb, profitban is kifejezhető játszma azonban a fegyveripar terjeszkedésében mutatkozik. Amikor Japán is bejelenti, hogy intenzív fegyverkezésbe kezd, akkor az ész pihenni tér. Hiszen éppen náluk esett meg a történelem egyik legcinikusabb bűne, egészen pontosan 1945-ben, amikor két városuk lakóit amerikai atombombák pusztították el egy villanás alatt. Eddig tartott volna egy felrobbantott atomtöltet felhője, s most, amikor hetven év után végre kitisztulni látszik az ég, nosztalgiájuk van egy újabb gombafelhő iránt? Éppen ott, ahol már több generáción át szenvedték meg annak szörnyű következményeit. Ahogy a napi imát, úgy kellene mormolnunk a tényt:
egy atomháború ötmilliárd ember és Európa 99 százalékának azonnali elpusztítását jelenti. De ne tévedjünk, a császár ott, Tokióban biztos lehet benne, ahogy Washington D. C.-ben a Fehér Ház ura is: nem csak Európa halálát hordozná egy ilyen összecsapás.
A legfájóbb tapasztalat az abnormalitás, vagyis az elfogadhatatlan tendenciák nemzetköziségére, hogy a politikai elit köreiben – kontinensektől függetlenül – lassan követelménnyé válik a tökéletes ostobaság és a kétszínű szervilizmus képessége. Ők azok, akik hatalmi pozíciójukból adódóan úgy érzik, bármit megtehetnek, figyelmen kívül hagyva a törvényeket, a társadalmi normákat és a szokásokat vagy éppen a választók érdekeit. Esetükben a korrupció politikai érdem, ahogy rezzenéstelen arccal fogadják, amikor szánalmas hazugságaikkal mindennap szembesíti őket az élet. Azon politikusok pedig, akik még megőrizték természetes emberi értékeiket, lassan képtelenek szót érteni az elfajzott többséggel a politika küzdőterén.
Ilyen példa Magyarország köztársasági elnök asszonyának ukrajnai útja, mely a két ország közti feszültséget volt hivatva konszolidálni. A nagyvonalú gesztusra válaszul másnap a munkácsi középiskolában még azokat a korábban meglévő jogokat is megszüntette az ukrán fél, melyek a magyarság létezésére utalnak Kárpátalján.
Ahogy nő a baj, úgy türemkedik elő az átírt szövegű régi plakát. Eljött ugyanis a pillanat, amikor a normalitás, vagyis a többség érdekét szem előtt tartva meg kell fogalmazni az egyesülés stratégiáját mindazokkal, akiknek elegük van a káosz és anarchia társadalmi megnyilvánulásaiból. Azokkal kell egységet alkotni, akik már értik és elfogadják, hogy saját magad vagy, ha a „gazdád” már tehetetlen, és mindegy, hogy miért vált azzá. Mert nem nézhetjük csupán fejcsóválva az őrültebbnél őrültebb jelenségeket és azok világuralomra törő metodikáját. Miért fogadnánk el az élhetetlen feltételeket vagy miért tűrnénk el egy már-már aberrált politikai és mögöttes gazdasági erőtér packázását?
Szóval értjük, mi a teendő, és már csak a hogyan kimunkálása van hátra. Amennyiben képesek vagyunk ideológiáktól függetlenül tekinteni az emberi létezés alapértékeire és szakrális meghatározottságára, azonnal visszatérhetünk a normális létezésünk formáihoz. Az első lépés annak kimondása: „Világ normalitását akarók, egyesüljetek!”
A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke
