Odalopózkodott a fészekhez lassan
És a grifmadárra hirtelen rápattan,
Oldalába vágja hegyes sarkantyúját,
S furcsa paripája hegyen-völgyön túlszállt.
Hányta volna le a madár nyakra-főre,
Lehányta volna ám, ha bírt volna véle,
Csakhogy János vitéz nem engedte magát.
Jól átszorította derekát és nyakát.
Ment, tudj' az isten hány országon keresztül;
Egyszer, hogy épen a nap az égre kerül:
Hát a viradatnak legelső sugára
Rásütött egyenest faluja tornyára.
Szent isten! hogy örült ennek János vitéz,
Az öröm szemébe könnycseppeket idéz;
A madár is, mivel szörnyen elfáradt már,
Vele a föld felé mindinkább közel jár.
Le is szállott végre egy halom tetején,
Alig tudott venni lélekzetet szegény,
János leszállt róla és magára hagyta,
És ment, elmerűlve mély gondolatokba.”
János vitéz is griffmadár hátán tért haza
Igen, János vitéz is griffmadár hátán tért haza. S ő a másik kedvencem. Ezt kell még anyámnak olvasnia, vég nélkül – s ő olvassa. S ennél a résznél haragszom kicsit rá, mert megérdemelt volna a griff egy kis húst. Vagy legalább egy köszönömöt – de nem kapott. S persze a haragom sem tart soká.
Mert Kukorica Jancsi aztán ellátja a gonosz mostoha baját, s Tündérország királya lesz szeretett Iluskájával az oldalán. S Tündérországban griffmadár is van, bizonyosan.
A magyar mesék hullámain úsztam át a kisgyerekkorból a kiskamasz korba, s csak azért siettem megtanulni olvasni, hogy ne kelljen megvárnom édesanyám ráérő idejét. S olvastam aztán, főleg télen, a fotelt a kályha mellé húzva, talpaimat a csempéken melengetve, olvastam a meséket, újra és újra a griffet, a furfangos kismalackát, Hüvelyk Matyit, meséket Mátyás királyról, megannyi szegény emberről, kiknek annyi gyermekük van, mint a rosta lika, s megismertem más népek meséit, Ezeregy éjszakát és Hauffot, s otthon voltam mindben, de igazán a magyarban.
S a mesék hátán érkeztem el aztán Móra Ferenchez, a Dióbél királykisasszonyhoz, a Kincskereső kisködmönhöz, a Furfangos Cintulához, s azok már átjárók voltak a nem mesék világához.
De a mese örök.
Hagyjátok békén a mesét. Ne bántsátok. A mese nem spagettiwestern, a mesében jók vannak és rosszak, s a jók mindig elnyerik jutalmukat, a rosszak pedig megbűnhődnek. A királyfi pedig a királykisasszonyba szerelmes.
Csak. Nincsen más. Ami más, az már nem mese.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!