És ez, lássuk be, jogos fenntartás. Olyannyira, hogy maga Antall József is ellenezte. Hiteles beszámolók szerint dühös volt, amikor kiderült, hogy ez a fél mondat bekerült a szerződésbe; pontosan azt mondta ő is, hogy egy politikus semmilyen, nem erőszakos út követéséről nem mondhat le a jövőre nézve, ha úgy hozza számára a történelem.
Az örök barátsági szerződések addig érvényesek, amíg az őket létrehozó körülmények fennállnak
– tette hozzá Antall. Vagyis, ha változik a világ, akkor az álláspontunk is változhat.
Jó kérdés: akkor miért került be ez a mondat az alapszerződésbe? Volt egy pletyka, hogy a külügyminisztérium egyik posztkommunista dolgozója (rengeteg ilyen volt, hiszen a posztkommunista apparátus teljes lecserélésére egész egyszerűen nem állt rendelkezésre a megfelelő emberanyag) csempészte bele a szövegbe, átverve feletteseit, köztük magát a külügyminisztert.
A valóság az, hogy a szöveg megfogalmazásában valóban részt vett Horn Gyula (korábbi külügyminiszter) egyik bizalmas embere, de ez a bizonyos négy szó apám jóváhagyásával került bele. Ugyanis egy bevett formula volt német, illetve lengyel mintára; ezek az országok alkalmazták is az újonnan kötött alapszerződéseikben.
És Magyarország, mint az újjáalakuló európai világrendben a Nyugat kötelékeibe és politikai intézményeibe igyekvő, a nagy európai összeborulásban mintaszerűen viselkedő, posztszovjet örökségét mindenben maga mögött hagyni akaró állam, példamutató módon magáévá tette ezt a nyugatról kapott formulát. Ráadásul Leonyid Kravcsuk, Ukrajna akkori elnöke korrekt partnernek tűnt, és a kisebbségi jogok védelmére és bővítésére, Beregszász megye autonómiájára, vámmentes szabadkereskedelmi zónává alakítására tett vállalásai komolyan vehetőnek tűntek.
A szerződést foggal-körömmel védelmezők itt követik el azonban az óriási hibát.
Azóta ugyanis kiderült, hogy az ukránok a legkevésbé sem tartották a szavukat, és a Szovjetuniótól való függetlenedés korai éveiben a kárpátaljai magyarság számára valóban megcsillanó remények sajnos elszálltak. Nem, ez a legkevésbé sem jelenti azt, hogy az oroszokat szeretnünk kellene. De azóta a rövid történelmi pillanat óta, amikor az ukránoknak szükségük volt ránk, amióta ez elmúlt, egyre aljasabb intézkedéseket hoznak a magyar kisebbséggel szemben.
(Furcsa módon épp az oroszbarát elnökök alatt volt jobb dolguk. Ami persze nem is olyan furcsa, hiszen Kucsma és Janukovics is az Ukrajnában élő sokmilliós orosz kisebbség miatt hozott kisebbségbarát intézkedéseket, aminek a „farvizén” a kárpátaljai magyarok is profitáltak valamennyit.)