A karácsony megünneplésének számunkra természetes formái Nyugat-Európában már évekkel ezelőtt elvesztek. Először kezdődött a balliberális média támadása a kirekesztőnek bélyegzett keresztény jelképek és az ünnepek elnevezése ellen. Majd folytatódott a radikális iszlamista terroristák véres támadásaival a karácsonyi vásárok ellen. Ma már Nyugaton csak ostromlott erődökké alakított, zárt körzetekben mernek szervezni karácsonyi, jaj, bocsánat, fényünnepi, vagy egyszerűen téli vásárokat. Azt a hiú reményt keltve, hogy ha kellően PC-k és önfeladók, önmegtagadók lesznek, akkor az iszlám radikálisok rohamcsapatai békén hagyják őket.
Van egy rossz hírem. Nem menekülhetnek, mert már nincs hova hátrálni. Az iszlám radikalizált, frusztrált és az európai életformát megvető hadai már nem elégszenek meg azzal, hogy a nagyvárosok általuk megszállt kerületeiben a saját értékrendjük szerint élhetnek. Etnikai, vallási és kulturális önazonosságuk teljes megélését az általuk jobb esetben csak lenézett, de sokkal inkább megvetett, sőt gyűlölt európai zsidó-keresztény alapú életformával szemben. Ennek jeleit láthattuk az elmúlt hetek során, amikor a nyugati nagyvárosok utcáin tíz- és százezrek követelték Izrael elpusztítását, majd már a kereszténység és a fehér emberek életformájának a felszámolását. Mert az szerintük rasszista, kirekesztő és iszlamofób. Ezek az utcára vonuló tömegek sok mindent akarnak, de beilleszkedni, asszimilálódni biztosan nem. Ráadásul ebben az esztendőben hasonló méretű migrációs áradat érte el Európát, mint 2015-ben. A nyugati, balliberális politikusok meg hallgatnak, vagy inkább hazudnak. Azt mondják, hogy ugyan vannak kisebb problémák, de ezek csupán elszigetelt jelenségek, egyedi esetek. Nincs itt semmi látnivaló, tessék oszolni – ismerjük ezt a mentalitást.
Ám a valóság ennél jóval tragikusabb. A nyugat-európai polgárok, amikor szembesültek az illegális bevándorlók tömeges megjelenésével a közvetlen környezetükben, akkor azt gondolták: jó, legyen így. Lemondtak lakásukról, házukról, és aki csak tehette, elköltözött másik kerületbe, biztonságosabbnak vélt városrészbe. De a folyamat nem állt meg. Ekkor kezdődött az a tendencia, hogy vidékre, etnikailag még homogén kisvárosokba, falvakba költöztek. A gyereknek biztonságos iskola, nyugodt utca, a szülőknek hosszabb ingázás a nagyvárosi munkahelyekre. Csakhogy tudomásul kellett venniük nyugati barátainknak, hogy ez nem a megoldás, csupán elodázása az őket fenyegető veszélynek.
Néhány napja egy alig ötszáz lelkes francia településen tartott falunapon kellett szembesülniük ezzel. „Fehéreket jöttünk gyilkolni!” – felkiáltással rontottak tucatnyian az ünneplő tömegre. Tizenhét fiatalt szurkáltak össze, többen súlyosan megsérültek, egy fiú pedig meghalt. „Jó ez az ország, segélyen élek, ingyen van a fogorvos, de nem szeretem a rasszista franciákat” – mondta a kamerába az egyik támadó. Tegyük hozzá, hogy ezt az akciót nem előzte meg semmilyen atrocitás a faluban a migránsokkal szemben. Gyilkolni akartak, pusztán azért, mert megtehetik, mert az őket befogadó országot, annak kultúráját, életformáját és lakosságát egyszerűen semmibe veszik.
