„Elkövetődött egy hiba”, sőt, mindjárt utána „elkövetődött egy rettenetes ostobaság”.
Máté Gábor igazgató úr megfogalmazásai ezek. Máté Gábor igazgató úr a Katona József Színház igazgató ura.
Ezen minőségében pedig hibátlanul és tökéletesen alkalmazza, használja a reflexív vagy passzív intransitív igéket, hogy ne mondjuk, a személytelen passzívumokat, ahol a cselekvő és/vagy résztvevő kiléte lényegtelen vagy homályban tartandó, a hangsúly a cselekvésen és/vagy történésen van, amely cselekvés vagy történés ilyetén módon szinte magától megy végbe, nem lehet rámutatni senkire, hogy: tessék kérem, ő volt!
Két nagy csoportja van az embereknek, akik előszeretettel használják a reflexív vagy passzív intransitív igéket, hogy ne mondjuk, a személytelen passzívumokat.
Az egyik csoport a gyerekeké.
Hatalmas csörömpölés a konyhában, az ember kiront, ott áll a fia egy nagy rakás üvegszilánk közepén, és hüppögve így szól: Papa, ez itt... ez itt... úgy eltörődött.
A harag elszáll, az ember felkapja a gyereket, megpuszilja, megnyugtatja, és alig bírja visszatartani a nevetést.
Na most elég nehéz elképzelni, ahogy az ember felkapja és összepuszilja Máté Gábor igazgató urat, aki ott áll a darabokra tört igazság szilánkjai között, és még csak nem is hüppög.
Igaz, az ember fia hüppögés és reflexív vagy passzív intransitív igék használata idején körülbelül négyéves. Az igazgató úr pedig mindjárt hetven. De önfelmentés lenne kijelenteni, hogy a négy és a hetven közötti hatvanhat esztendő az egyetlen oka Máté Gábor föl nem kapódásának és össze nem puszilódásának.
