A magyar miniszterelnök amerikai látogatásáról eszünkbe juthat Kossuth Lajos első, 1851 decemberében kezdődött útja, az akkor mindössze hetvenöt esztendős Egyesült Államokban. Orbán Viktor mostani kiutazását is nagy érdeklődés kísérte, de rövid ottléte persze nem hasonlítható Kossuth fél évig tartó „turnéjához”, amelynek kezdetén Millard Fillmore elnök is fogadta a magyar szabadsághőst.
A két eseményt többek között az is megkülönbözteti egymástól, hogy a magyar miniszterelnök nem a jelenlegi, hanem a volt – és talán leendő – amerikai elnökkel, Donald Trumppal találkozott Floridában, viszont a látogatását Joe Biden elnök se hagyta szó nélkül. Biden Philadelphiában, aznapi kampánybeszédében tette fel a kérdést hallgatóságának: vajon tudják-e, kivel találkozik Donald Trump Mar-a-Lagóban? Mindjárt válaszolt is a saját kérdésére: „A magyarországi Orbán Viktorral, aki világosan megmondta, nem hiszi, hogy a demokrácia működik, és arra számít, hogy teremthet egy diktatúrát.”
Érthető, hogy Orbán Viktor nem a jelenlegi elnök miatt utazott az Egyesült Államokba. Biden önmagát demokratának tartja, de közben teljes mellszélességgel támogatja az ukrajnai háború folytatását, bírósági eljárásokkal próbálja félresöpörni politikai ellenfelét, és országára szabadítja a hatalmas károkat okozó illegális migrációt.
Szerinte nem ő maga, hanem Orbán Viktor a diktátor, aki pedig bátran képviseli Magyarország nemzeti érdekeit, ellenzi a háborút, és végtelenül türelmes az őt folyamatosan gyalázó és rágalmazó balliberális ellenzékkel.
Kossuth Lajos és Orbán Viktor útja között olyasféle párhuzam azért felfedezhető, hogy mindkét magyar államférfi egy politikailag megosztott országba látogatott. Az Egyesült Államok 1851-ben még nem vívta meg azt a polgárháborút (1861–65), amelynek végén – a déli konföderációs államok vereségét követően – az USA egységes államszövetséggé vált. Kossuthot mindenfelé ünnepelték, de számolnia kellett az Észak és Dél szabadságfelfogása közti ellentétekkel, s emiatt nézeteit óvatosabban fogalmazta meg, mint otthon.
Orbán Viktor ma egyértelműen a republikánus Donald Trump nemzetpárti nézeteivel szimpatizál, s azokat bátran támogatja, hiszen álláspontjuk számos fontos kérdésben hasonló. Kapcsolatainkat illetően jó emlékeink vannak a Trump-kormányzat időszakából, másrészt nagy reményeket fűzünk a jövőhöz, amikor a republikánusok hatalomra kerülésével ismét javulhatnak az amerikai–magyar kapcsolatok.
Az 1848–49-es szabadságharc leverése után a magyar emigráció számos katonahőssel segítette az északiak győzelmét a polgárháborúban. Elég, ha csak a Chicagóban, 1861-ben megalakult Lincoln-puskásokra gondolunk, akiknek a parancsnoka Mihalótzy Géza ezredes volt. Halála után az egyik amerikai erőd (Fort Mihalotzi) róla lett elnevezve. De említhetjük Pomutz György ezredest is, akinek az ezredében sok magyar szolgált. A polgárháború végére harminchét tisztjéből mindössze három, az 1113 fős legénységéből pedig csupán 207 maradt életben. Egy második világháborús amerikai hadihajó (USS George Pomutz) róla kapta a nevét.
Vég nélkül lehetne sorolni azoknak a magyar hősöknek a nevét, akik életüket és vérüket adták azért a szabadságért, amely 1865-ben törvényen kívül helyezte a rabszolgaságot, s amelynek olyan demokratikus alapértékeit, mint a sajtó- és szólásszabadság, a választások tisztasága, a törvény előtti jogegyenlőség, ma éppen a Bident támogató demokraták igyekeznek kijátszani, semmibe venni.
Jól látható ez a magyar belügyekbe történő rendszeres beavatkozásnak, a hazai balliberális ellenzék politikai és pénzügyi támogatásának a gyakorlatából is.
Az Orbán Viktor vezette magyar delegáció mindössze egy órán keresztül tárgyalt Donald Trumppal és munkatársaival Floridában, de a találkozó jelentőségét nem a tárgyalások hossza szabta meg. A találkozó puszta létrejötte komoly siker, amelyből mindkét fél hasznot húzhat. Nem véletlen, hogy a nemzetközi sajtó élénken figyeli a magyar miniszterelnök diplomáciai tevékenységét, és olykor a fanyalgó vonulata is kénytelen elismerni, hogy Orbán a világpolitika színpadának fontos szereplője. Ő maga Trumpra utalva ezt írta az X-en: „Olyan vezetőkre van szükségünk a világban, akiket tisztelnek, és békét tudnak teremteni. Ő egy ilyen ember! Jöjjön vissza, és hozzon nekünk békét, elnök úr!”
Ma ennél többet mi sem kívánhatunk.
A szerző író, újságíró
