Csanytelek az egész ország

A liberális újságíróknak fel kellene fogniuk, hogy Magyarország jórészt rajtuk kívül létezik.

vidéki 444 hu előítélet liberális Magyar Péter 2024. 04. 17. 4:40

Lássuk tisztán: Magyar Péter egy hímnemű politikusfeleség, belvárosi piperkőc, erőszakos bolond, pont olyan, mint azok, aki jelenleg istenítik. Valójában mit kellene kezdeni vele Csanyteleken? Reggel hatkor kellene gondolni rá, amikor az ember feltesz egy zsák tápot a biciklijére? Az árnyékos teraszon áradozzanak róla, ahova odaszűrődik a készülő körömpörkölt illata, és éppen koccintgatnak a rokonokkal? Vagy akkor kellene ájtatosan Magyar Pétert felidézni, amikor Csanyteleken ez a kormány minden eddiginél többet adott nekik? Nem a süket duma számít, hogy a kormánynak nem ez a dolga, meg hogy valójában mindenütt dúl a félelem és a szegénység, merthogy ez hazugság (még akkor is, ha a belvárosi értelmiség betegesen ezt szajkózza).

Csanytelek ugyanis – ahogyan a teljes magyar vidék – másfél évtizeddel ezelőtt végre kiemelkedett abból a trágyadombból, amiben Gyurcsányék tartották az országot. Aki ezt nem hiszi el, szíveskedjen újra elzarándokolni Csanytelekre (vagy az ország bármelyik kistelepülésére), hülyeségek helyett pedig inkább azt kérdezze meg a helyiektől, hogy mit használnak, mit vettek birtokba az elmúlt tizennégy évben.

Keressenek meg országszerte néhány országgyűlési képviselőt is, akik majd tételesen elsorolják, hogyan újult meg a települési úthálózat, hol épültek játszóterek, hány iskolát, középületet szépítettek meg, mennyire zsugorodott össze a munkanélküliség, milyen sok mindent kaptak a gyermekes családok.

A magyar valóság teljesen más, mint amit folyamatos ajvékolással egyesek terjesztenek, persze mindeközben halvány fogalmuk sincs a vidékről. Nem járnak ott, nem ismerik, csak úgy gondolnak valamit, és előadják nagyképűen, mintha két méterről meg tudnának különböztetni egy kotlát a garabolytól (házi feladat: kinyomozni a megfejtést, de nyugi, a csanytelekiek máris értik).

Tartozom még annak bevallásával, hogy Csanytelek azért jutott az eszembe, mert szülőföldem határán fekszik, sokat jártam arra, még fociztam is ott, amikor a Szentesi Kinizsi kölyökcsapatát erősítettem. Csurgót pedig azért választottam, mert szépen alliterált Csanytelekre.

De írhattam volna Nyírmeggyest vagy Lentiszombathelyt, hiszen ismerem a hazámat, jártam és járok mindenütt, és nem idegenként, hanem barátként. Mert tudja a fene, mindenütt barátaim vannak, és nem menekülnek előlem az emberek, mint a 444.hu szemmel láthatóan budapesti jelmezt öltő, úgy beszélő, úgy kérdező, úgy viselkedő riporternője elől. Aki konkrétan úgy festett ott, mint disznótor idején egy állatgyilkosság ellen agitáló zöldaktivista – elég hülyén. Nem is értem, miért kellett volna válaszolni a kérdéseire. Én is otthagytam volna bús egymagában, mint Szent Pál a 444.hu-t.

Szóval – magunk között szólva – Csanytelek az egész ország.

Csak remélni merem, hogy a mostani kirándulást követően a 444.hu stábja felöltözik rendesen, szépen elautózik kis falvakba országszerte, de nem a kocsmába, inkább a templomba, művházba vagy a polgármesteri hivatalba mennek információkért. Majd megpróbálják felfogni, hogy amiben ők szentül hisznek a saját perverz, zsúfolt, mocskos környezetükben, nem az egyetlen járható út Magyarországon.

Akadnak ugyanis ebben az országban milliószámra emberek, akik egyenesebbek, normálisabbak, okosabbak, értelmesebbek, egészségesebbek, szebbek és jobbak, mint ők. Nekik, a budapesti liberálisoknak kellene felnőniük a vidéki magyarokhoz, nem pedig fordítva. Kis erőfeszítéssel sikerülhet, kollégák.
A remény hal meg utoljára.

Borítókép: