Német blitzkrieg a „helytelenül” szavazó Szlovákia ellen

Az ember azt gondolná, hogy ennyi csalódás után, amennyi az utolsó néhány évben érte a német politikát, már némileg megedződve fogadnak egy újabb szembesülést a valósággal. De nem, Peter Pellegrini győzelme a szlovákiai elnökválasztási megméretésben látszólag feldolgozhatatlan traumaként sújtott le a német baloldalra. Mindez annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban, főleg az ukrán háború kitörése óta, gyakorlatilag minden prognózisuk, az összes elemében, teljesen hibásnak bizonyult, és minden egyes állásfoglalásukat folyamatosan módosítaniuk kellett, mert a valóság valahogy sosem akart a radikális baloldali dogmáikhoz igazodni.

Elvárásaik nem igazolódtak be akkor sem, amikor a szlovák Soros-jelölt, Ivan Korcok súlyos vereséget szenvedett a nemzeti erők elnökjelöltjétől. Oda a sok dollár.

Hogy a magyar mellett találtatott még egy nemzet Közép-Európában, amely nem eladó, nagy felháborodást váltott ki a nemzetközi sajtóban, és a baloldal csoportos pszichózisból nyilván nem maradhattak ki a német politikusok sem. Norbert Röttgen (CDU), Angela Merkel volt minisztere szerint Pellegrini és Robert Fico kormányfő „nyíltan” szimpatizál Vlagyimir Putyinnal, és az elcsépelt baloldali szlogent sem felejtette hozzátenni, hogy a magyar miniszterelnök pedig „Putyin trójai falova az EU-ban”. Szerinte az EU-nak nem szabad és nem is lehet tovább tűrni az ilyen alakokat. Röttgen szerint aki az agresszor oldalára áll, annak nincs helye az EU-ban. Orbán „zsarolási politikáját” nem szabad tovább honorálni, ajtót kell mutatni neki. „Szlovákiának aztán el kell döntenie, hogy követi-e Orbánt, vagy az EU-ban marad” – mondta a CDU politikusa.

További Vélemény híreink

Orbán Viktor üzent Peter Pellegrininek

Mondani sem kell, hogy a német zöldek sem maradhattak ki a magyar- és szlovákgyalázó dühöngésből. Anton Hofreiter, a Bundestag európai ügyek bizottságának elnöke szerint fontos, hogy a szlovák kormány egyértelmű figyelmeztető jelzést kapjon Berlinből és Brüsszelből. Ha Robert Fico és Peter Pellegrini aláásnák a szlovák jogállamiságot és megnyitnák a korrupció előtt a zsilipeket, akkor nem folyhat több pénz az uniós forrásokból, mondta. „Ezekben a nehéz időkben az EU csak akkor tud erőteljesen fellépni kifelé, ha belül is megőrzi a demokráciát és a jogállamiságot. Nem engedhetünk meg magunknak egy újabb Orbánt” – állította.

Ezt a pluralis majestatist, azaz fejedelmi többesszámot nem tudni, kire értette Hofreiter, de a politikai fundamentalizmus félreérthetetlen szimptómái mutatkoznak viselkedésén és kifejezőeszközein. Röttgenhez hasonlóan abszolút kisajátítaná magának annak a jogát, hogy meghatározza, saját értékrendje szerint melyik országnak, nemzetnek milyen politikai irányzathoz kellene igazodnia és kire kéne szavaznia.

A legsúlyosabb eszközökkel büntetné azokat, akik egy demokratikus választáson kifejezett népakarathoz igazodnának, ellentmondva a radikális liberalizmus megkérdőjelezhetetlen nemzetek feletti igazságának. Mi pedig naivan azt hittük, hogy Németország tanult a múltból, és többé nem fog visszatérni ehhez a zsarnoki mentalitáshoz.

Ha valaki esetleg nem követi nyomon a szlovák politikát, elárulhatom, hogy a megválasztott elnök, Peter Pellegrini fő bűne az volt, hogy a Soros-jelölttel szemben óvatosságra intett Ukrajna ész nélküli felfegyverzését illetően, illetve a háború tárgyalásos úton való megoldására szólított fel.

Ezzel szemben Pellegrini progresszív eszméket valló ellenfele, Ivan Korcok abszolút odaadással majmolta az amerikai és brüsszeli »harcolunk az utolsó ukránig« álláspontot.

További Vélemény híreink

Brüsszelnek nem tetszik az új elnök személye, büntetésre számít Szlovákia

Szlovákiában, a magyar sajtóval ellentétben, nem volt újságíró, aki megkérdezze tőle, hogy kinek a pénzéből kampányolt ilyen meggyőződéssel az amerikai érdekek mellett.

Az ember azt hinné, a német bűnözési statisztikák mellett a politikusoknak nem igazán marad idejük más országok elnökválasztásának eredményét támadni. 2023-ban a 14 és 18 év közötti migránsok között 31,4 százalékkal nőtt a bűnözés, a gyerekkorúak között pedig 30,9 százalékkal. A felnőttkorú (21 éves korig) nem német állampolgároknál szerencsére sokkal jobb a helyzet, ott egy év alatt csak 27,4 százalékkal nőtt a bűnözés. A kábítószerekhez köthető bűncselekmények száma pedig 2023-ban harminc százalékkal nőtt.

Persze sokkal könnyebb látványosan Putyin trójai falováról szónokolva elterelni a figyelmet az ilyen tragikus számokról, és bevallani, hogy Merkel migrációs politikája végleg elbukott, illetve hogy az egész integrációról és multikulturalizmusról szóló indoklás az elejétől a végéig hazugság volt.

Hogy a szélsőbaloldali zöldek gyűlölnek mindent, ami nemzeti, szuverenista és keresztény értékekre utal, ez senkit sem lep meg, részükről ez gyakorlatilag elvárás. De sajnos egykori politikai szövetségeseink, a német kereszténydemokraták is egyre mélyebbre süllyednek a saját maguk által megásott politikai sírjukba. Nyílt határok, nemzet- és Isten-ellenes retorika, iszlamizáció és népességcsere turbófokozaton, zöldfundamentalizmus. Miben is különböznek valójában a zöldektől? Ha egy szuverén nemzet azon akaratát nem tudják tisztelni, hogy azok határait tartsák tiszteletben, mások háborúiból hagyják ki, hogy alkotmányos képviselőikről ne Berlinben vagy Washingtonban döntsenek, hanem demokratikus választásokon, akkor ezzel a csapattal nincs többé igazán közös nevezőnk. Ha a nemzeti önrendelkezés igényét csak orosz propagandával tudják magyarázni, akkor ők Európa történelmének egyik legszánalmasabb politikai mozgalma.

A német politika kezd újra szélsőbaloldali elveket szélsőjobboldali módszerekkel érvényesíteni. Ahogy Kurt Tucholsky publicista fogalmazott: „Németország egyfajta anatómiai furcsaság: bal kézzel ír, és jobb kézzel cselekszik.” Persze lehet, hogy ő is csak orosz propaganda áldozata volt. De amikor egy csoport így kezd viselkedni, biztosak lehetünk abban, hogy ezt azért teszik,

mert teljes mértékben elveszítették az érdemi vitát, és érvek helyett már csak fenyegetés és puszta erő maradt.

A szerző a Hungary Today hírportál főszerkesztője