Ezalatt a háttérben Kaucsiánó Bonifác gróf szép tenor hangon elénekli, hogyaszongya „egy gép, amely nem vesz részt a munkafolyamatban, haszontalan. Ezenkívül áldozatul esik a természeti anyagcsere romboló hatalmának. A vas megrozsdásodik, a fa elkorhad. A fonál, amelyet nem szőnek vagy nem kötnek meg, veszendőbe ment gyapot. Az eleven munkának kell ezeket a dolgokat megragadnia, halottaikból feltámasztania, csak lehetséges használati értékekből tényleges és ténykedő használati értékekké változtatnia.”

Ezen a ponton a Marxot játszó Kamillka még beleszól recitálva, miszerint „a tőke elhalt munka, amely vámpír módjára csak azáltal elevenedik meg, hogy eleven munkát szív magába, és annál inkább él, mennél többet szívott be” – valamint „ringó vállú csengeri violám kisangyalom, gyúrjad, gyúrjad, sej de ma a bokám letáncolom, ringasd, ringasd rezgő vállad magadhoz csalj, héthatáron nincs szebb nálad ihaj csuhajj haj haj haj!”

Nekem ezek a képek jelentek meg egyelőre…

De abban is biztos vagyok, ha belevágunk ebbe a másfajta, nem öltönyös és nem cvikkeres szabadságba, akkor nem szabad megállnunk félúton.

S ha ezzel elkészültünk, haladéktalanul el kell kezdeni próbálni Engels vérbő komédiáját, A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig című remekművet, ahol NoÁr már főszerepet kap, ő lesz a szocializmus, Nagy Ervin pedig az utópia. (A tudományt ebben az adaptációban talán Alföldi Róbertre kellene osztani…)

Jövő évadra, azt hiszem, elég lesz ennyi újdonság.

Jövő utánra viszont meg kellene próbálni végre színre vinni Marxtól A gothai program kritikáját, amely remekül vezetné fel az évad legnagyobb dobását, vagyis a Kommunista kiáltványt Marxtól és Engelstől, amelyben az Európát bejáró kísértetet Magyar Péter alakítaná, míg a Kommunista kiáltvány áriát Rost Andrea énekelné.

Így tudnánk igazán meglepni a mieinket a választás évében…

„Verdier: (Jóakaratú szomorússággal.) Ne ugass, mert eltiporlak, te becsület nélküli kétszínű sintéroktató… (Mereng, a padlót nézve, megviselten. Végül valami elhatározás érlelődött benne.) Nna! (Feláll.) Hát, ide hallgasson. Most még a 27-es közlegény kéri majd, hogy két néger szolga gyaloghintón vigye kivonuláskor, ezt persze aláírom, és ha perceken belül befut a kérése, hogy az őszi nagygyakorlatokra a kincstár költségén elkísérhessék vidám hölgyismerősei, ennek sem lehet akadálya, sőt megelőzzük kérelmében, és parancsot kap még ma az ezredtrombitás, hogy hajnalban hárfázással jelezze az ébresztőt, mert félő, hogy a 27-es közlegény véletlenül felébred és megjelenik a sorakozásnál!… De ha ezzel készen van, akkor akasszon ki egy táblát az erőd kapujában a következő szöveggel: Elaggott, vidéki levélkézbesítők, lóápolók és reumás nyugdíjasok kényelmes otthonra találnak, ha felvétetik magukat újoncnak a francia idegenlégióba. Teljesen hülyék számára kedvezmény, különleges elbánás, altiszti rangban sürgölődő szárazdajkák… Hogy az a mennydörgős…”

 Így.

Azt persze alig-alig tudnám megmagyarázni, miért éppen ez jutott eszembe. Ha valakinek van ötlete, mondja el…