Tizenkét nappal ezelőtt írtam ezeket a sorokat ugyanitt:
„Napi hatmillió forint büntetés fizetésére ítélte Magyarországot az Európai Bíróság (az EU politikai furkósbotja). Az ítéletet azonban nem hirdetik ki, csak a választások után, nehogy »megzavarják a választókat a választások előtt«”.
Indoklás: Magyarország védi a határait és a migránsokat visszafordítja a kerítéstől.
Ehelyett azt kellene tennünk, hogy a határvédőket kövekkel, betondarabokkal megdobáló, időnként a kerítésen átlövöldöző bűnözőket be kellene engednünk, meg kellene kínálnunk őket teával, szépen meg kellene kérnünk őket, hogy adják be nyugodtan menedékkérelmüket. Annak elbírálásáig pedig etessük, itassuk őket, szállásoljuk el, persze nem holmi zárt táborokban, az „embertelen”, hadd mászkáljanak szabadon, ahová csak akarnak, aztán ha esetleg kiutasítják őket, akkor már ne találjuk meg egyiket se soha többé.
Tehát nekünk is mocskos, a közbiztonságot lassan hírből sem ismerő, állandó terrorveszéllyel terhelt kuplerájt kellene csinálnunk a hazánkból.
A mai, a mostani, a jelenlegi, a „felvilágosult”, a „modern”, a „woke”, a „szabad” Európává kellene varázsolni ezt az országot, hogy a fényességes Európai Bizottság ne fizettessen velünk napi hatmilliót, hogy a brüsszeli gazemberek, Webertől Von der Leyenen át Verhofstadtig és Freundig befogják végre a pofájukat és megveregessék a vállunkat.
Fontos kiegészítés: az EU egyre több országa töpreng azon, hogy a háború elől menekülő ukrán férfiakat kiadják (visszaadják, kitoloncolják) Ukrajnának, Ukrajnába. Ebben sajnos élen jár Lengyelország új, hazaáruló, brüsszelita kormánya. Beszámolók, interjúk szerint a frissen „kiképzett” és a frontra hurcolt ukrán „katonák” túlélési ideje három óra. Vagyis az EU a biztos és elkerülhetetlen halálba készül küldeni azokat, akik éppen az elől menekültek ide. Vagyis a mai Európa azokat, akik nem menekülnek semmi elől, csak unják a teveszaros sivatagjukat és jobban akarnak élni munka nélkül, szeretettel befogadja, dédelgeti, ellátja mindennel. Azokat pedig, akik valóban a háború és a biztos halál elől menekülnek, visszaadja szörnyállamuknak, visszazavarja őket a biztos halálba…
Tizenkét nap – egy örökkévalóság. Teljes tévedésben voltam, legalább két ponton:
1.: „Az Európai Bíróság az EU politikai furkósbotja.”
Ez önmagában igaz, csak nem bontja ki az igazság minden szeletét. Mert az Európai Bíróság úgy az EU politikai furkósbotja, hogy tagjai becstelen, utolsó, nyomorult, aljas és szemét gazemberek, akik teljesen gátlástalanok is. Pontosan olyanok, mint a Tanú című kultuszfilmünk bírósága. Az EU pedig csupa Bástya és Virág elvtársból áll.
2.: „Napi hatmillió forint büntetés fizetésére ítélte Magyarországot az Európai Bíróság […]. Az ítéletet azonban nem hirdetik ki, csak a választások után, nehogy »megzavarják a választókat a választások előtt«.”
Itt is súlyos tévedésben voltam, s ebbéli tévedésem szorosan összefügg az első ponttal. Vagyis az Európai Bíróság tagjainak gátlástalan gazemberségével. Hogy miért? Mutatom:
„A kormány eredetileg attól tartott, hogy az Európai Bíróság napi hatmillió forint megfizetésére kötelezi majd az országot azért, mert nem tartott be egy menekültügyben hozott bírósági ítéletet. Az eljárást az Európai Bizottság indította Magyarország ellen, keresetében napi 16 393,16 eurós bírságot kérve, ami hatmillió forintnak felel meg. Ehelyett ennek nagyságrendileg többszörösét, napi egymillió eurót, azaz közel napi négyszázmillió forintot kell fizetnie az államnak június 13-tól.”
Ismételjük csak meg, hogy világos legyen, és bevésődjön minden normális magyar választópolgár agyába:
„Az eljárást az Európai Bizottság indította Magyarország ellen, keresetében napi 16 393,16 eurós bírságot kérve, ami hatmillió forintnak felel meg. Ehelyett ennek nagyságrendileg többszörösét, napi egymillió eurót, azaz közel napi négyszázmillió forintot kell fizetnie az államnak június 13-tól.”
Tehát, akik elindították ezt a pert ellenünk, annak érdekében, hogy ugyanolyan mocskos, a közbiztonságot lassan hírből sem ismerő, állandó terrorveszéllyel terhelt kuplerájt csináljunk a hazánkból, amilyen ezeknek a gazembereknek a tartózkodási helye, szóval ezek a haza szótól hányingert kapó senkik, Európa és a nemzetállamok elveszejtői napi hatmillió forintos büntetés kiszabását kérték ránk, ennyire és ennyihez volt pofájuk.
De jött az Európai Bíróság, és a keresetben szereplő összeg mindössze úgy hetvenszeresét szabta ki büntetésül. S mindezt miért is? Mutatom:
Konkrétan Magyarország kötelezettségszegése, amely a hatását tekintve a többi tagállamra hárítja a pénzügyi vonatkozásokat érintően is fennálló, arra vonatkozó felelősséget, hogy az uniós jognak megfelelően biztosított legyen a nemzetközi védelmet kérelmező személyek befogadása, a kérelmeik elbírálása, valamint a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérése, súlyosan sérti a szolidaritásnak és a felelősségnek a tagállamok közötti igazságos elosztásának az elvét. Mivel e kötelezettségszegés az uniós jog precedens nélküli, rendkívül súlyos megsértésének minősül, a Bíróság Magyarországot 200 millió euró átalányösszegnek és a késedelem minden egyes napja után 1 millió euró összegű kényszerítő bírságnak a megfizetésére kötelezi.
Aha…
„ […] a többi tagállamra hárítja a pénzügyi vonatkozásokat érintően is fennálló […] felelősséget […]”.
Mit terhelünk és hová? A 2015-ös agyhalál beállta óta („Wir schaffen das”, „Wilkommenskultur”) Magyarország úgy 750 milliárd forintot költött a határvédelemre, amely védelemmel nem csupán a hazánkat, hanem az EU-nak nevezett ócska kuplerájt is védjük. Amit, ha az összes agyhalott megtenne, nem lenne szükség erre az egészre, és okafogyottá válna mindaz, amiről most beszélünk.
Mert miről is van szó, tényszerűen? Arról, hogy a nemzetközi törvények szerint az a menekült, aki valamilyen életét, biztonságát veszélyeztetető országból elmenekül, az első biztonságos országban kell megvárja ügyének elbírálását. Az első biztonságos országban!
Akkor nézzük csak a dolgok állását!
Első kérdés: vajon mi elől „menekül” egy tunéziai vagy egy marokkói vagy egy pakisztáni vagy egy algériai (a sor majdnem tetszés szerint folytatható)? Nevezett országokban háború, netán polgárháború dúl? Nem. Nincs szó semmi ilyesmiről. Hát akkor? Igazából miről is beszélünk?
Minden más esetben pedig, ha valódi menekülésről van szó végre, akkor mit keresnek a menekülők Európa kellős közepén, meg a nyugati szélein? Melyek is az első biztonságos országok? Például: Törökország, Görögország, Szerbia – akik pedig a Földközi-tengeren érkeznek – ismétlem: azok között lámpással sincs valódi veszélyből menekülő! –, azok Olaszországban, Máltán vagy Franciaországban érkeznek „biztonságos” helyre.
Akkor milyen alapon hajigálják tömegek a magyar határőröket a szerb–magyar határon, vagy mit keresnek ugyanezek Horvátország vagy Szlovénia határán? S azok, akik nem menekülnek semmi elől, csak jobban akarnak élni, milyen alapon kerülnek bebocsájtásra? Milyen kötelezettségszegésről beszélünk, amely kötelezettségszegés „az uniós jog precedens nélküli, rendkívül súlyos megsértésének minősül”? S ami miatt „a Bíróság Magyarországot 200 millió euró átalányösszegnek és a késedelem minden egyes napja után 1 millió euró összegű kényszerítő bírságnak a megfizetésére kötelezi.”?
Mikor és ki döntötte el, hogy mostantól kezdve bárki bárhonnan elindul világot látni, azt át kell engedni az összes határon, be kell fogadni, el kell látni, s történjék bármi, el kell tűrni? Ki és mikor és hogyan döntött erről, fényességes Európai Bíróság, fényességes Európai Unió, ti, rohadékok, ti gátlástalan gazemberek, ti nyomorult felforgató neokommunisták, a világunk tönkretevői? Mikor kérdeztétek meg erről a saját állampolgáraitokat?
Semmikor…
Viszont ítélkeztek, mert olyan bőr van a pofátokon, mint a rinocérosz talpán.
Pelikán elvtárs, ne csodálkozzon majd, ha a az ügyvédje halálbüntetést fog kérni önre…
Ilyen a ti ítélkezésetek, ilyen a ti bíróságotok, ilyen a ti világotok. És mi nagyon is jól ismerjük ezt a világot. Rohadjatok meg benne egyedül!
És ide akkor sem fog betódulni ezután sem a föld szemete. És abban sem vagyok egészen biztos, hogy fizetnünk kellene ezeknek. Fizettünk már eddig is és fizetünk folyamatosan, hiszen ugyanezekre a „vádakra” alapozva nem adják oda nekünk a bennünket jog szerint megillető pénzeket.
De mit számít ebben az uniónak csúfolt mocskos kuplerájban a jog? Semmit. Hát nekünk pontosan így kell ezekhez viszonyulnunk…
Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)
