Majd közzétegye azt, ráadásul megvágva, eredeti szövegkörnyezetéből kiforgatva, meghamisítva, hogy azáltal a nőt – akit állítása szerint olyannyira szeretett – egy ország előtt besározza. Poloska Péter ezt immár másodszor játssza el. Előzőleg három gyermeke édesanyját hallgatta le, zsarolta hónapokig, hogy aztán a közéleti tönkretételét ugródeszkának használva próbáljon magának valamiféle politikai karriert építeni – gyógyírként beteges kisebbségi komplexusára, kóros narcizmusára. A hányinger megközelítőleg sem fejezi ki azt az undort, amit érezhetünk Magyar Péter közéleti ámokfutását figyelve.
Ott tartunk, hogy szinte visszasírjuk az ennél nagyságrendekkel kisebb hóhányókat, akik nem a mosogató asszonyt, „csupán” munkatársaikat vagy éppen az önkormányzati beosztottjaikat hallgatták le, mint Hadházy vagy Márki-Zay.

Ám mindez csak a történet egyik része. Hogy hogyan tapossa meg a hozzá legközelebb állókat, miként teszi pokollá az életüket. Ami az ország szempontjából sokkal fontosabb:

„Büdösek az emberek és a szájuk, bleee” – így értékelte a júniusi, Hősök terei tüntetésére érkező híveit az Övcsatos a hétfőn nyilvánosságra került hangfelvételen. Majd azon jópofáskodott Vogel Evelinnel, hogy majd jól rá­uszítja a nőre a „nyugdíjaskommandóját”. Továbbá a beléje szorult összes empátiával közölte: meglepődnének a nagymamák, akik tőle várják, hogy hazahozza az unokájukat külföldről, ha azt mondaná nekik, „vegyél magadnak újat”.

Magyar Péter sejti, hogy baj van, csak azt nem, mekkora. Képzeljük csak magunk elé a helyzetet! Tüntetés, tömeg, frissen beszerzett magyar zászló a kezében (árcímke még rajta), ott csápol mögötte a lelkesült tömeg, amely őbelé helyezte minden O1G-s bizodalmát – ő pedig páros lábbal megtapossa, kigúnyolja, leköpi a rajongóit. Az övéit. Akiknek a szavazatával hatalomra akar vergődni. Büdösek vagytok, kommandósok vagytok, vegyetek magatoknak unokát! A „bleee” pedig azt jelenti, hogy hányingere van tőlük. Lenézi és kiröhögi őket – de azért a voksuk kell.

Azt hiszem, Magyar Péter aláírta a saját politikai halálos ítéletét. Ugyanolyan rituális szeppukut követett el, mint 2006-ban Gyurcsány Ferenc Őszödön. És ugyanúgy nem veszi észre, hogy kész, vége. Elvergődhet még akár évtizedekig a közéletben, de hatalomra sosem kerülhet. Aki politikus létére a szavazókat gyalázza – pláne a sajátjait –, annak annyi. Nincs annyi dollár, nincs olyan Facebook-algoritmus, annyi photoshopolt palacsintás kép, annyi távol-keleti kamuprofilról érkező kamulájk, ami e mondatokat ki nem mondottá tehetné, visszagyömöszölhetné a palackba.

Még kapálózik, persze. Tegnap például azzal próbált terelni, hogy valamiféle furcsa tárgyat talált az irodájában, amit „szakértők” vizsgálnak. Aki nem most jött a falvédőről, szemközt röhögi. Ki hiszi ennek egy szavát is? Nagyítóval kell keresni olyan mondatát, amelyben ne lenne kazalnyi hazugság. Ő hadovál lehallgatásról? Aki lehallgatta a szerelmeit? Hihetetlen.

 (Kilenc hónapja járnak a motorok.) Rettenetes gyermekszegénység tombol. (Megelőztük az uniós átlagot, de sebaj.) Elhúzott mellettünk Románia. (Akkor költözz oda, vidd a poloskáidat is!) És legfőképpen: minden teáscsésze mögött ott leselkedik a kozmikus főgonosz, a „Tóni”. S amikor az Övcsatos épp nem hazudozik, akkor öngyilkosságot színlel, konyhakéssel a kezében járkál a házban, elszedi egy bulizó fiatal telefonját, és a Dunába hajítja. Máskor olyan dühroham tör rá, hogy a kormányőrség menekíti ki a házból a feleségét. A nyílt utcán üvöltözik a barátnőjével, akinek a gyermeke sírógörcsöt kap. A vágatlan hangfelvételen Vogel Evelin így jellemezte Magyart: „Egy nárcisztikus p…cs.” Szerintem meg egy bomlott elme, akit kezeltetni kéne. Ön- és közveszélyes.

Nem tudom, merő véletlen vagy törvényszerűség, hogy minél tovább és minél távolabbra száműzi a kormányrúdtól a magyarországi baloldalt a nép, annál súlyosabb futóbolondok vezetésével próbálnak oda visszakapaszkodni. Nincs olyan, hogy legalja, mert mindig képesek a morális pöcegödör még újabb mélységeibe aláereszkedni. A helyzet úgy áll, hogy egy Medgyessy Pétert vagy egy Kovács Lászlót kifejezetten Grál-lovagnak kell tekintenünk, amennyiben a mérleg másik serpenyőjében a baloldal friss üdvözítője, Magyar Péter guggol. Az asszonyszomorítóval összevetve a korábbi „messiások”, úgymint Vona Gábor, Jakab Péter, Fegyőr András vagy Márki-Zay Péter már-már emberszabásúnak tűnnek.

És ugyanúgy lenézik a magyar embereket, a szavazókat, mint az Övcsatos. Mit mondott például Márki-Zay a kampányban? „A kormánypártok most 48 százalékon állnak, de egyre csökkennek. Rájuk az idősebb generáció szavaz, amelyet megtizedelt a Covid.” Mintha csak azt üzente volna: hurrá, meghalnak. És hasonlót üzen most a Magyar Péter körül döngicsélő zöldbáró, Raskó György is: „A Tiszának kedvez, hogy az idős korosztály tagjai közül a következő választásokig sokan, százezres nagyságrendben kiesnek mint szavazók, ugyanakkor százezres nagyságrendben lépnek be fiatalok mint első választók. Az idő tehát a Tiszának dolgozik.”

A magyarok lebüdösözése sem Magyar Péter találmánya. Márki-Zayt idézem: „Semmiképp nem arra kértem senkit, hogy ne fürödjön és büdös legyen. Éppen elég büdös ember van ettől függetlenül is. Nekik is csak azt tudnám ajánlani, hogy fürödjenek gyakrabban.” Vona Gábor pedig így „udvarolt” a nyugdíjas szavazóknak: „Húzták maguk mögött a kis bevásárlókosarukat, és ne szépítsük, a szemeikben gyűlölet lobogott, a szájukból pedig szennyvíz folyt.” 

És a Jobbik volt elnöke hasonlította moslékban hempergő, mindent megzabáló disznókhoz, papucsállatkákhoz a társadalom hülyéit, akik szerinte nagyon sokan vannak. „Vegetatív dagonyájába, amelyet sokszor nagyon nívós életnek hisz, olyannyira elmerült, hogy szellemi eredetű stimulálásra teljesen mozdulatlan marad. Alapos vizsgálat esetén könnyen belátható, hogy mondjuk a papucsállatkával összemérve csupán mennyiségi különbségek felmutatására képes” – írta egy 2013-as cikkében.

Jó hír: végül mindig pórul jártak azok, akik így beszéltek a magyarokról.