Azt gondolom, ebben társadalmi konszenzus van, hogy idáig nem kellene eljutni. 

Senki ne vonja el az ítélkezés jogát a független magyar bíróságtól. De senki ne gondolja azt sem, hogy mentelmi joga mögé bújva azt tesz, amit akar.

Vegyük át még egyszer! Uszítás az, amikor bizonyítékok nélkül megvádolunk valakit valami utálatos bűn elkövetésével, kikiáltjuk minden jogszerű eljárást mellőzve bűnösnek, kitaszítjuk a figyelemre méltó emberek köréből, és ellene bármiféle eszközt, így akár a fizikai erőszakot is felhasználhatónak tartva arra buzdítunk, hogy valaki csináljon már vele valamit. Mert az uszító ahhoz persze gyáva, hogy tegyen is valamit, és tettéért vállalja a felelősséget. Sunyin, álnév mögé bújva beleordítani a löttyös indulatot az éterbe, azt igen, de gondolkodni, érvelni, azt már nem.

Hangsúlyozom, ennek a folyamatnak az a pártelnöki viselkedés ágyazott meg, amely

Szétlopta az egész országot a tolvajbanda, mondta Gyurcsány, Brüsszelpetya pedig papagájként ismételgeti. És ma már ott tart a lehallgatóművész, hogy több ezresre növelte az eljövetelekor meginduló vagyonelkobzások, kisemmizések során földönfutóvá tettek körét a legsötétebb bolsevik diktatúra korát megidézve. És persze jó bolsevik szokás szerint ő és sleppje vádolja Orbán Viktort az áttelelt poloskák megemlítése miatt a legsötétebb náci idők megidézésével.

Csak halkan jegyzem meg, direkt a legfinomabb gyűlölködést és uszítást tartalmazó kommentet hoztam példának. A patkányozósakat, a tarkónlövőseket, az akasztósakat jószándékom jeléül nem citáltam ide. De jelzem azt is, megvannak!