Az Amerikai Egyesült Államok egyértelműen rendezni akarja viszonyát Oroszországgal, amelynek csak egy eleme az ukrajnai háború. A fő prioritás azonban az amerikaiak számára az, hogy ne kelljen több erőforrást pazarolniuk erre a háborúra, és a fókuszt inkább az ázsiai térségre tudják áthelyezni. Magyarország mindegyik nagyhatalommal jó viszonyt ápol, támogatja az amerikai kormány béketörekvéseit, ugyanakkor a brüsszeli vezetés ma már mindegyik vezető hatalommal egyre rosszabb viszonyban van, így míg hazánk szerepe felértékelődött, Ursula von der Leyenék egyre súlytalanabbak, egyre inkább elszigetelődnek.
Múlt héten nagy nemzetközi visszhangot váltott ki, amikor
Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője Washingtonba utazott tárgyalni, majd az utolsó pillanatban közölte vele az amerikai külügyminiszter, hogy nem fogadja őt a hivatalában. A hivatalos indoklás az volt, hogy ütemezési problémák miatt hiúsult meg a találkozó, de a háttérben valójában az áll, hogy kifejezetten ellenségessé vált a viszony Brüsszel és Washington között.
Ennek Donald Trump hangot is adott a minap, amikor büntetővámmal fenyegette meg az EU-t, emellett arról is beszélt, hogy azért hozták létre az EU-t, hogy „kicsesszenek” Amerikával. Mindebből jól látszik, hogy a brüsszeli vezetés még nem találta meg a hangot az új amerikai vezetéssel, továbbra is úgy tesznek, mintha nem változtak volna meg a geopolitikai viszonyok.
Kaja Kallas esetében van azonban még egy fontos előzmény. Ő egy kifejezetten gyenge politikus, 2021 és 2024 között Észtország miniszterelnöke volt, ahol népszerűtlen volt és megbukott, ezután ejtőernyőzött a brüsszeli pozíciójába. Kallas lényegében egy oroszellenes politikai aktivista, aki korábban még Oroszország feldarabolását is kilátásba helyezte. Ennek az oroszellenes álláspontjának a müncheni biztonsági konferencián is hangot adott, amikor Pete Hegseth amerikai védelmi miniszterrel tárgyalt. A zárt ajtók mögötti tárgyaláson Kallas szabályosan nekiesett az amerikai miniszternek amiatt, mert azt mondta a beszédében, hogy Ukrajna nem csatlakozhat a NATO-hoz, illetve hogy Ukrajna nem fogja tudni visszaszerezni az oroszok által elfoglalt területeket. Vélhetően ez lehetett az utolsó csepp a pohárban az amerikai kormány részéről, és emiatt nem fogadták az EU képviselőjét Washingtonban.
De nemcsak Kallas, hanem a legtöbb uniós vezető is hasonlóan gondolkodik, vagyis vakvágányon van. Mind úgy követelnek proaktív álláspontot Oroszországgal szemben, hogy mindeközben az amerikai biztonsági garanciák mögé bújnak. Ugyanilyen vezető Keir Starmer brit baloldali miniszterelnök, aki meglehetősen népszerűtlen hazájában és azzal játszadozik, hogy brit csapatokat küldene Ukrajnába.
Dán kollégája, Mette Frederiksen pedig azt mondja, hogy szerinte a béke veszélyesebb lehet, mint a háború. Eközben a brüsszeli diplomaták a háttérben olyanokat mondanak az amerikai elnökről és alelnökről, hogy szerintük túl puhán bánnak Putyinnal, de a mentális egészségüket is megkérdőjelezik.
Mindezek fényében nem meglepő, hogy Washingtonban az európai vezetőket és a brüsszeli döntéshozókat is az ukrajnai háború befejezésének fő akadályaként tekintik. Láthatóan
Donald Trump is olyan értelmes és kompetens európai partnerekkel keresi a kapcsolatot, akik képesek tárgyalni Oroszországgal – így például a magyar kormányfővel, aki egyetlen európai vezetőként a háború alatt sem szakította meg a kapcsolatot az orosz elnökkel.
Az uniós vezetők mindeközben rettegnek az amerikai elnöktől, érezhetően nem gondolták volna, hogy Trump betartja majd a választási ígéretét. Orbán Viktor ugyan figyelmeztette őket már tavaly, azonban ők nem változtattak időben az álláspontjukon, így mára az a helyzet alakult ki, hogy legfeljebb csak a második sorban foglalnak helyet a kontinens biztonsága szempontjából meghatározó jelentőségű kérdésben, magyarán meg sem hívják őket a béketárgyalásokra.
Az amerikai elnöknek láthatóan az ukrajnai béketeremtés egy sokkal tágabb koncepciónak az egyik eleme csupán. Minden ellenkező állítással szemben az új amerikai kormánynak elképesztően tudatos politikája van, azt szilárd szellemi megalapozottság adja. Az USA fő célja nem az ukrajnai béke, hanem az orosz–amerikai viszony rendezése, amelynek csak egy eleme az ukrajnai rendezés. A kiabálásba fajuló Trump–Zelenszkij-találkozón ez válhatott mindenki számára nyilvánvalóvá, ott ugyanis
Donald Trump egyértelművé tette az ukrán elnök számára, hogy vagy részese kíván lenni ennek az orosz–amerikai rendezésnek, vagy kimarad belőle, de akkor lényegében nekimegy a falnak. Zelenszkijnek ez eshetett le a találkozót követően, ugyanis azóta nem győz udvarolni Trumpnak, akivel ismét találkozni szeretne és gyakorlatilag kapitulál előtte.
Amint az orosz–amerikai tárgyalások eredményeként megtörténik a béketeremtés, a háborúpárti brüsszeli vezetésnek számos kellemetlen kérdésre kell majd választ adnia. Mi van, ha a béke jobbnak bizonyul, mint a háború? Helyes volt a háborúpárti brüsszeli stratégia? Nem jöhetett volna létre tűzszüneti vagy békemegállapodás akár már három évvel ezelőtt, ha a nyugati támogatás sem hozta el Ukrajna győzelmét? Valóban több százezer embernek kellett meghalnia? És a kínosabbnál kínosabb kérdések sorát még hosszasan folytathatnánk…
Orbán Viktor már évek óta figyelmeztet erre, mindvégig igaza volt ebben a kérdésben is. Ugyanakkor
ne legyenek hiú ábrándjaink, a globalista politikai körök foggal-körömmel fognak ragaszkodni a status quóhoz, azt nem hajlandók egykönnyen feladni. Emiatt nem várható, hogy Magyarországgal szemben kesztyűs kézzel fognak bánni, bár a zsarolási potenciáljuk jelentősen csökkent. Az uniós források visszatartásával már nem tudnak fenyegetni, emellett az amerikai kormány támogató hátszele is Orbán Viktor alkupozícióit erősíti az uniós viták során.
Vélhetően, amennyiben a magyar kormány nem enged és továbbra sem támogatja a háborút, illetve Ukrajna NATO- és EU-tagságát, akkor a szavazati jog felfüggesztését vagy a vétójog eltörlését fogják majd erőltetni a brüsszeli központokban, ezzel minden lehetséges partnert elriasztva attól, hogy a magyar kormányhoz hasonlóan békepárti álláspontot képviseljen.
Ennek a globalista hálózatnak a meghosszabbított keze Magyarországon a Soros-féle NGO-hálózat és a külföldről finanszírozott sajtó. Érdemes megfigyelni, hogy az elmúlt hetekben milyen élesen támadták Donald Trumpot, illetve a magyar békepárti álláspontot. Már olyan ellentmondásokba is belementek, Magyarország szerintük a NATO-tagságát veszélyezteti azzal a hozzáállással, hogy a NATO vezető hatalmának álláspontját osztja. Ilyen és ehhez hasonló agyament érveléssel próbálkoznak.
Magyar Péter is megszólalt, szerinte Magyarországnak követnie kellene Ursula von der Leyenéket, és ott kellett volna lennie Orbán Viktornak a háborúpárti európai vezetők vasárnapi gyűlésén Londonban.
A jelek szerint a magyarok többsége látja, hogy a magyar kormány álláspontja a helyes az ukrajnai háború ügyében. És mindaz, amit a brüsszeli bürokrácia erőltet, ellentétes Európa érdekeivel, és csak azt éri el, hogy Európa kimaradjon a rendezési folyamatból. És
míg Magyarország kifejezetten jó kapcsolatot ápol az összes nagyhatalommal, így Amerikával, Kínával és Oroszországgal, addig az EU vezetése már egyik helyen sem szívesen látott vendég.
Röviden fogalmazva, a magyar út a helyes út, míg a brüsszeli csupán egy zsákutca.
