Nem mindennapi fejlemény tanúi lehettek azok, akik látták a beszámolókat a Tisza Párt konzultációs kvízjátékának nyitányáról. A balos – tehát minden körülmények között csúcsfüggetlen – orgánumok tudósításai szerint
a Tisza szimpatizánsai által körülrajongott vezére azt mondta, nem is mondta, kinyilatkoztatta, hogy egyedül Orbán Viktor a megmondhatója annak, hogy ő, Magyar Péter támogatja-e Ukrajna felvételét az Európai Unióba.
Nem csalás, nem ámítás! A megkérdőjelezhetetlen objektivitású és hitelességű Hvg.hu ugyanis azt írta: a vezérürü „kisebb szóváltásba került egy kormánypárti újságíróval, aki azt kérdezte, fog-e valaha válaszolni arra, támogatja-e Ukrajna uniós csatlakozását. Magyar megköszönte munkatársainak, hogy távol tartják tőle a »propagandistát«, akinek annyit mondott: kérdezze a miniszterelnököt”.
Ez aztán áttörés a javából! Ki gondolta volna, hogy a tiszás fődestruktor a miniszterelnök szavától teszi függővé, hogyan vélekedjen az ukránok uniós felvételéről? Kicsit furcsa ugyan, hogy a Hír TV kedves munkatársnőjétől annyira félt, hogy még hálás is volt azoknak, akik távol tartották tőle. Bizonyára azonban – legyünk jóindulatúak – pusztán arról volt szó: ideges, mert alig várja, hogy megtudja, a miniszterelnök szerint milyen álláspontot kellene képviselnie a magyarság hatékonyabb érdekképviseletét elősegítendő az ukrán csatlakozás ügyében.
De vajon nem lesz abból baja Peti kisfőnöknek, hogy nem Manfred Weber európai néppárti nagyfőnök, frakcióvezető elvtárs-pajtás vélekedését akarja kikérni arról, mihez kezdjen evvel a fránya Ukrajna-dilemmával? Reméljük, nem orrolnak meg Brüsszelben az amúgy igyekvő, példás magaviseletű Péterre, s nem lesz a szemükben Fekete Péter, amiért számára eldöntendő kérdés lehet az ukránok további állandósított fegyveres felkarolása és uniós felvétele.
Mi mégis azt javasolnánk: szívlelje meg a kormány érveit, és legyen az a véleménye, mint saját – amúgy ritkuló számú – híveinek, tapsoncainak. Vesse el imigyen a jelenlegi kijevi vezetés szempontjainak kritikátlan képviseletét, miután még a baloldalt követő embereknek is van annyi sütnivalójuk, hogy ne támogassák ezt az ön- és Európa-gyilkos őrültséget.
Ha viszont mégis Weber patrónus teljes kiszolgálását preferálná, talán pótlólag bele kellene venni a Nemzet hangjának hívott játékukba a pride-dal kapcsolatos progresszív, az ellehetetlenítésén borongó kérdést is. Modern globalista kérdőívben egy ilyen tudakozódás nélkülözhetetlen! A végén galiba származhatna abból, ha Manfred apó és Ursula anyó hiába keresné a főlényeget a brosúrán.
Jó iránynak tartjuk a többféle, piros, fehér és zöld színű kérdőívek szerepeltetését, ám kevésnek. Miért csak három lapra teszik föl a kérdéseket és nem mindjárt a szivárvány minden színében? Ha nem három, hanem 32 lapra osztanák el a sors- és kormánydöntő tudakozódást, rögtön lehetne velük pasziánszozni, netán snapszerozni is.
Ha a standokon unatkoznak az aktivisták, könnyebben tudnák múlatni az időt. A sok túlbonyolított kérdésbe és a kisebb lepedőnyi papírokba belegabalyodó tiszás kitöltők legalább megválaszolhatnák, hogy a kisfőnök a tök alsó, a vörös ász vagy a zöld disznó nevet érdemli ki leginkább.
Ugyanígy produktív volna, ha Peti vezér megtudakolná népétől, jó ötletnek érzik-e azt a megnyilatkozását, amelynek során nadrágja letolását helyezte kilátásba. Egyes baloldali politológusok óvták ettől a gondolattól, s kijelentették: az emberek bohócot, komolytalan alakot nem szoktak miniszterelnöknek megválasztani. Mi azért biztatjuk Petit, ne hagyja magát lebeszélni erről az elszánt cselekedetről. Ha a nem elég korszerűen és nyitottan gondolkodó magyarok körében talán nem is arathat az attrakció nagy sikert, a pride-okon pallérozódott szélsőbalos publikum biztos ezért is megtapsolja.
Hogy honnan jöhetett a sokkoló idea? Túl sok hajdani SZDSZ-es politikus sürgölődik-forgolódik Demszky Gábortól Magyar Bálintig a tiszás svindler körül, akik sugallhatták neki a nagy ívű poént a 2002-es letolt gatyás szabad demokrata választási kampányplakát alapján.
Akkor az volt a szöveg: „Rámegy a gatyájuk? Ideje váltani. Az SZDSZ csökkenti az adókat.” A képen pedig alsónadrágos figurák láthatók. Az eredmény közismert: a hatalomra jutó MSZP–SZDSZ-koalíció utána minden adót megemelt, minden kedvezményt lenullázott, amit csak ért, hogy aztán később hatalmasat bukjon. Az SZDSZ pedig elsüllyedt, mint egy ócska bárka. A választópolgárok kiszuperálták, s a politikai roncstelepre küldték. Mára még a rossz emléke is felszívódott, többek között az olyan hülye, emberellenes kampányaiknak köszönhetően, mint a letolt nadrágos akció volt. Ez a sors vár az elvetélt eszdéeszes ötleteket átvevő Peti vezérre és SZDSZ-kaptafára készült pártjára is.
