Érdekes kettősség uralja a közbeszédet manapság, ami olyannyira feszítővé vált, hogy az átlag médiafogyasztó minimum úgy érezheti magát, mintha Magyarországon két külön világ, egymásnak ellentmondó nézőpontok feszülnének egymásnak.
Az emberi jogok, azon belül is a nők és a gyermekek jogai például pont egy ilyen sarkalatos téma, pedig ennek mindössze abban kellene radikálisnak lennie, hogy mindenki, a társadalom minden tagja politikai, vallási vagy bármilyen hovatartozástól függetlenül, egységesen, nem mérlegelve körülményeket és érdekeket, zéró toleranciát képvisel. Ez mégsem így van, s ami talán a legmegdöbbentőbb, éppen a baloldali, liberális közösség képviselői alkalmaznak égbekiáltó kettős mércét.
Itt van például Cseh Katalin, az értelmezhetetlenül szerény támogatottságú Momentum képviselője, aki annyira áldásos munkát végzett az Európai Parlamentben, hogy a magyarok tavaly úgy döntöttek, őket inkább ne képviselje tovább. Ám hiába tessékelték ki az ajtón, visszamászott egy nyitott ablakon, és most Fekete-Győr András helyén ül a magyar Országgyűlésben. Már önmagában beszédes ez a pályaív, de ha mégsem értené valaki, miért olyan ellenszenves a magyar választók körében, ő maga mutatja be szinte minden megnyilvánulásával.
Történt ugyanis, hogy
húsvéthétfő alkalmával rövidke, ám annál velősebb videóban állt ki Cseh Katalin azoknak a nőknek a jogai mellett, akik (szerinte) nem szeretik a locsolkodást. Persze mindenkit megnyugtatott, hogy a hagyományok fontosak, ugyanakkor, ha eltöröltük az első éjszaka jogát, illetve hogy a nőket akaratuk ellenére „fura emberekhez adják feleségül”, akkor a locsolkodást sem köteles eltűrni egy valamire való önérzetes feminista.
Mert hogy ez (hasonlóan az általa felhozott példákhoz) egy barbár és nemkívánatos hagyomány, ami nagyban erősíti a hímsoviniszta, férfiközpontú szemléletet. Mert – érvel Katka – hogy lehet az, hogy húsvétkor a férfiak pálinkát és csokit, a nők viszont hideg vizet és büdös kölnit kapnak a nyakukba. A locsolkodás hagyományának igen merész értelmezése ez, és azt hiszem, nem kell néprajzi és magyar kultúrtörténeti elemzésekbe bocsátkozni ahhoz, hogy világos legyen: nettó marhaság.
De dacára annak, hogy akár ennek a videónak, akár Cseh Katalin egyéb vehemens kirohanásainak tartalma nem sok értelmet hordoz, a képviselő asszony mégiscsak nő, az emberi jogok felkent védelmezője, így pedig még tőle is bődületes teljesítmény szó nélkül elmenni a Családapák, akik támogatták feleségük karrierépítését című pódiumbeszélgetés mellett.
A Női sikernap névre keresztelt rendezvényt éppen ma tartják meg, felütése pedig a következő mondat: Kihívások, buktatók és sikerek a partnerségben. A pécsi pódiumbeszélgetés résztvevői „két igazán különleges családapa”: Ujj Mészáros Károly filmrendező, forgatókönyvíró, filmproducer és – most kapaszkodjanak meg – Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke, európai parlamenti képviselő. Igen, ez komoly.
Első olvasatra ez kicsit olyan, mintha Piroska pódiumbeszélgetést szervezne arról Hogyan ne együk meg a nagymamát címmel, fő előadója pedig a farkas lenne, akinek előadása az Idős, gyámoltalan, egyedülálló asszonyok védelme a vadonban tartalmi felütést kapná. Tehát akkor lássuk tisztán a dolgot: Magyar Péter, aki a saját feleségét lehallgatta, érzelmi terrorban tartotta és mindent megtett azért – Varga Judit és a környezete beszámolói alapján –, hogy akadályozza őt abban, hogy miniszteri feladatait ellássa,
előadást fog tartani arról, hogyan kell támogatni a házastársunkat a karrierépítésben. Hogyha ez nem egy komolynak álcázott burleszk, akkor valami egészen torz dolog. És, például Cseh Katinkának és az összes jogvédőnek, aki minden egyes, nyilvánosságra hozott bántalmazás gyanújára okot adó esetnél olyan nagyon hangosan ütötte a dobot, most kéne csak igazán kalimpálnia!
De ők nemhogy nem szólalnak fel a zéró tolerancia jegyében egy olyan ember ellen, aki nyilvánvalóan bántalmazó és agresszív attitűddel lép fel különösen a nőkkel szemben, hanem kiállítják példának, hogy igen, így kell támogatnia a férjnek a feleségét egy házasságban! Nehéz elhinni, hogy ez tényleg megtörténik.
A legnagyobb baj pedig az, hogy ezzel mindenki, aki nem szólal fel ellene, azt üzeni minden egyes bántalmazott nőnek és embernek, aki valaha az arcát és a nevét vállalva küzdött a családon belüli erőszak és bántalmazás ellen felvállalva saját arcát, nevét és történetét, hogy ez csak akkor érvényes és hihető, ha bizonyos politikai köröknek árt vele. Innentől kezdve pedig a zéró tolerancia elve semmilyen formában nem érvényesül.
Nagy Ervin színész, aki teljes mellszélességgel támogatja Magyar Pétert, egy interjúban egyszer azt nyilatkozta, azért állt be a Tisza mögé, mert erre a kezdeményezésre kellett „a civil plecsni”, hogy igen, emberek, ez hiteles és jó és kövessétek. Túl azon, hogy mérhetetlen önteltségre és arroganciára vall, hogy önmagát „civil hitelesítőnek” tekinti, egyszersmind hitelesíti azt is, hogy a bántalmazás csak akkor bántalmazás, ha az számára politikailag beilleszthető a Magyar Péter-univerzumba.
Mert hogy ugyanebben az interjúban arról is beszélt, ő is lehallgatta volna a feleségét bálványa helyében. Érzik ennek a gondolatmenetnek a súlyosságát? Hogy milyen károkat okoz mindez azoknak a bántalmazottaknak a küzdelmében, akik az elmúlt években bármit is elértek az áldozatok védelmében és az ilyen esetek társadalmi megítélésében?
Kissé másként, de a Mandiner is feltette ugyanezt a kérdést Jakupcsek Gabriellának is, aki több más médiaszemélyiséghez hasonlóan részt vesz a mai Női sikernap című rendezvényen arccal, névvel. A portál azt kérdezte tőlük: „Tekintve, hogy Magyar Péter lehallgatta a feleségét, majd zsarolta annak érdekében, hogy 2024 januárja után is maradhasson jól fizető állásaiban, hiteles személy Magyar Péter?”, illetve azt is, hogy „Ön szerint ezek fényében Magyar Péter olyan családapának minősül, aki támogatta felesége karrierépítését?”.
A válasz meg is érkezett a médiaszemélyiségtől, aki úgy reagált az egyébként teljesen adekvát kérdésekre: „Ön hiteles újságíró vagy provokatőr?”
A reakció sajnos igen beszédes és egyben szomorú is. Mert ez esetben nem csak egy áldozatot hiteltelenítenek el, és veszik semmibe a megpróbáltatásait – aki ez esetben Varga Judit volt igazságügyi miniszter –, hanem tulajdonképpen mindenkiét, aki valaha ilyen témában megszólalt. Nem utolsósorban maga a rendezvény is egy vicc, ha maga a kiindulópont is hazugság.
Visszatérve Cseh Katalinhoz és a Momentumhoz,
dacára annak, hogy a locsolkodástól a nőket pont nem kell megvédeni – az ilyen és ehhez hasonló emberektől, pláne, ha közéleti szerepet is betöltenek, nemcsak illene, hanem kötelesség is lenne. Amíg ebben nincsen mindenek felett álló konszenzus, addig minden baloldali vagy liberális jogvédő ez irányú törekvése értelmetlen és hazug. Mert a zéró tolerancia Magyar Péterre is vonatkozik, akármit is várnak tőle az ellenzéki érzelmű szavazók.
Ezt az eszközt semmilyen cél nem szentesítheti, és nincs az a konferencia, vagy pódiumbeszélgetés, vagy sikernap, ami lemossa róla az ellene elhangzott vádakat. A józan többség szemében legalábbis biztosan nem.
*
A cikk egy nappal a rendezvény előtt íródott, azóta viszont mind Jakupcsek Gabriella, mind Magyar Péter visszaléptek a Női sikernapon vállalt szereplésüktől. A médiaszemélyiség hosszasan indokolta visszalépését, legfőbb indoka azonban nem a Tisza-vezér és a rendezvény témájának morális összeférhetetlensége volt, hanem, hogy egy olyan esemény, amely „politikaivá vált”, nem az ő terepe.
Természetesen Magyar Péter sem azért lépett vissza indoklása szerint, mert belátta volna, hogy nála hiteltelenebb szereplő ebben a témában keresve sem található. Azt írta, „semmiképpen nem szeretnék akadálya lenni egy általam kiemelten fontosnak tartott témájú rendezvénynek, ezért azon nem veszek részt”. Így egy nappal az esemény előtt ismét visszalépett, úgy hiszem, megfutamodott. A lényegen azonban ez mit sem változtat: vétkesek közt cinkos, aki néma. És még gyáva is.
