Érdekes kettősség uralja a közbeszédet manapság, ami olyannyira feszítővé vált, hogy az átlag médiafogyasztó minimum úgy érezheti magát, mintha Magyarországon két külön világ, egymásnak ellentmondó nézőpontok feszülnének egymásnak.
Az emberi jogok, azon belül is a nők és a gyermekek jogai például pont egy ilyen sarkalatos téma, pedig ennek mindössze abban kellene radikálisnak lennie, hogy mindenki, a társadalom minden tagja politikai, vallási vagy bármilyen hovatartozástól függetlenül, egységesen, nem mérlegelve körülményeket és érdekeket, zéró toleranciát képvisel. Ez mégsem így van, s ami talán a legmegdöbbentőbb, éppen a baloldali, liberális közösség képviselői alkalmaznak égbekiáltó kettős mércét.
Itt van például Cseh Katalin, az értelmezhetetlenül szerény támogatottságú Momentum képviselője, aki annyira áldásos munkát végzett az Európai Parlamentben, hogy a magyarok tavaly úgy döntöttek, őket inkább ne képviselje tovább. Ám hiába tessékelték ki az ajtón, visszamászott egy nyitott ablakon, és most Fekete-Győr András helyén ül a magyar Országgyűlésben. Már önmagában beszédes ez a pályaív, de ha mégsem értené valaki, miért olyan ellenszenves a magyar választók körében, ő maga mutatja be szinte minden megnyilvánulásával.
Történt ugyanis, hogy
húsvéthétfő alkalmával rövidke, ám annál velősebb videóban állt ki Cseh Katalin azoknak a nőknek a jogai mellett, akik (szerinte) nem szeretik a locsolkodást. Persze mindenkit megnyugtatott, hogy a hagyományok fontosak, ugyanakkor, ha eltöröltük az első éjszaka jogát, illetve hogy a nőket akaratuk ellenére „fura emberekhez adják feleségül”, akkor a locsolkodást sem köteles eltűrni egy valamire való önérzetes feminista.
Mert hogy ez (hasonlóan az általa felhozott példákhoz) egy barbár és nemkívánatos hagyomány, ami nagyban erősíti a hímsoviniszta, férfiközpontú szemléletet. Mert – érvel Katka – hogy lehet az, hogy húsvétkor a férfiak pálinkát és csokit, a nők viszont hideg vizet és büdös kölnit kapnak a nyakukba. A locsolkodás hagyományának igen merész értelmezése ez, és azt hiszem, nem kell néprajzi és magyar kultúrtörténeti elemzésekbe bocsátkozni ahhoz, hogy világos legyen: nettó marhaság.