A köztévé átvételét az igazságszolgáltatásé követte Varsóban; ennek esett áldoza­tául Romanowski, illetve a jelek szerint most Ziobro is. Az einstand fő levezénylője Adam Bodnar ismert balliberális jogi aktivista, aki a nyárig Tusk igazságügy-minisztere és főügyésze volt. A lengyeleknél teljes káosz alakult ki azzal kapcsolatban, hogy ki az igazi ügyész vagy bíró, ki az igazságszolgáltatás valódi letéteményese. A mostaniak az alkotmánybíróságot sem ismerik el. Az előző kormány vezető ereje, a Jog és Igazságosság jobboldali párt idején kinevezetteket „új bíróknak” nevezik a régiek (és most már ismét újak), akik egyike Tulicki filmjének egy bejátszásában nyíltan ki is mondja: „Őszinte leszek, bosszút akarok!”

Nálunk 2018 decemberében tragikomédiába fulladt a Kunigunda úti „csata”, amikor is a közmédia épületében erőszakosan fellépő ellenzéki képviselők a rendészeket is provokálva próbálták átvenni a hatalmat a televíziós adásszerkesztés felett. Ennek legmesszemenőbb következménye azonban nem lett több, mint hogy Varju László, a DK politikusa idén kénytelen volt újraindulni országgyűlési mandátumáért, miután jogerősen is elítélték az MTVA biztonsági őreivel való dulakodásért.

Kérdés, milyen szándékai vannak ma a magyarországi ellenzéknek. Sem a Tisza Párt körül lépten-nyomon kiütköző agresszió, sem a „gyorstalpaló rendszerváltást” szorgalmazó jogászok, mint Vörös Imre vagy Fleck Zoltán megnyilatkozásai nem arra utalnak, hogy kormányváltás esetén egyszerre békés, valamint demokratikus és jogállami változásokat akarnának levezényelni.

Bodnar egyébként tavaly itt járt a CEU Demokrácia Intézetében, ahol – a Telex mulatságos tudósítása szerint – „jogtudós professzorokkal beszélt beszélgetés keretében”. De a lap beszámolója nemcsak ennyiben megmosolyogtató, hanem liberális önleleplezésében is: szerinte a Tusk-féle „új vezetésre komoly feladat várt: vissza kell építeni a jogállamiságot. Egyik legfontosabb eleme ennek a lengyel igazságügy gatyába rázása.” Gatyába rázása, meghisszük azt! A tanúból a gatyába rázott igazságügyre is van klasszikus, át is adnánk a szót Virág elvtársnak: „Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, öt perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös!”

 (Karácsonyra csak egy kis bosszút kérek! – ez is legfeljebb csak K. A. Merikan regényének címeként vicces.) Donald Tusk az EU első számú pártcsaládja, a három nagy döntéshozó uniós szerv közül kettőt, a brüsszeli bizottságot és a parlamentet is vezető Európai Néppárt befolyásos politikusa, az Európai Tanács korábbi elnöke. Brüsszelben a fősodor ugyanúgy várta a kormányra kerülését, ahogy Magyarországon Magyar Péteréknek (szintén Európai Néppárt) szurkolnak. Sőt az amerikai mélyállammal és a Biden-kormánnyal karöltve ugyanúgy támogatták a lengyel ellenzéki holdudvart, ahogy nálunk is.

Most szemet hunynak az „átvétellel” járó túlkapások felett: ahol gyalulnak, ott forgács is hullik… Árulkodó, hogy miközben az Euró­pai Parlament a fősodortól a szélsőbaloldalig terjedően, Magyar Pétertől az olasz antifás terrorista Ilaria Salisig elzárkózik képviselői mentelmi jogának felfüggesztése elől, gond nélkül megteszi ezt a jobboldali lengyel politikusok esetében, ha azt Varsóból igénylik. Brüsszelben nem akarják azt sem, hogy a visegrádi négyek újra Közép-Európa közös hangjaként szólaljanak meg, miután két éve Robert Fico győzelmével Szlovákiában, nemrég pedig Andrej Babiséval Csehországban is a szuverenisták sikerével zárultak a választások. (De Varsó így is ellenezte például az EU migrációs paktumát; Babissal kiegészülve így egységesek lesznek ebben a visegrádiak.) Varsói publicisták azt is pedzegetik: Brüsszelnek végső soron nem is Tusk megerősítése a célja, hanem a káosz a nemzetállamokban, mert ez nemzetek feletti uralmát segíti elő.

Mindezzel együtt a lengyel alkotmányos helyzet bonyolultabb a magyarénál. A közvetlenül, a polgárok által választott köztársasági elnök jogkörei szélesebbek. Ezért is volt különös jelentősége az idei államfőválasztásnak, amelyet ha nem is fölényesen, de a jobboldali Karol Nawrocki nyert meg az ottani Karácsony Gergellyel, Varsó liberális főpolgármesterével, Rafal Trzaskowskival szemben. Így a lengyel hatalom továbbra is kétpólusú maradt. A Nawrockira leadott csaknem 11 millió szavazatra Tuskéknak sem lehet mit mondaniuk, főleg, hogy a kezükben volt – ahogy Bodnar mondja – a „független” média.

— A jogállamiság … ahogy mi értjük — mondta árulkodóan egyik megnyilatkozásában Tusk. Nagyon is értjük Budapesten a kiegészítést. Meg a téteket is. Ezzel az erővel azt is mondhatta volna: a törvényességben az a szép, hogy elmosódottak a határai. Igaz, ehhez a megszálló német tisztet kellett volna idéznie a Szomorú vasárnap című játékfilmből.