Hajdan nekünk ebben az uniós világban függetlenséget ígértek. Kitől is? Mitől is? Szerintem az derült ki, hogy mindentől, ami jó. Valamint leginkább az igazságtól sikerült függetlennek lennie az uniónak, meg a tehetségtől és a tisztességtől. Az pedig cáfolhatatlan, hogy az unió parancsuralom alá próbált és próbál megannyiszor taszítani bennünket, elég, ha csak a Magyarország területére eltervezett, milliónyi migráns számára felépített lerakati helyre gondolunk, akár a pénzmegvonásokra, a határvédelmünk szidalmazására, az ilyen-olyan, ránk kivetett szankciókra, és így tovább. Most meg a magyar miniszterelnököt ért halálos fenyegetés mellett „mennek el” szó nélkül. Éppen ezért, vagy ezért is, immár vitathatatlan, hogy az Európai Unió tehetségtelen és erkölcstelen gárdája egyfajta rabszolgatartó világot óhajt ránk erőltetni. A globalista urak dőzsölnek és csalnak, rabolnak, a rabszolgák meg a külső, belső frontvonalon próbálják megvédeni a nehezen megszerzett függetlenségüket, miközben az uniónak meg szava sincs az aranyvécékről, az aranytömbök utaztatásáról, a tisztességről meg aztán végképp nincs. S ha így megy tovább, a függetlenség szót nyugodtan elfelejthetjük. Ha valaki mégis tudná, mi az igazi függetlenség ez idő tájt, például az Európai Unióban, a választ a szerkesztőségünk címére küldjék el. Az sem árt persze, ha kitérnek az igazság és a tisztesség fogalmának értelmezésére is, mert egyelőre ott tartunk, hogy a függetlenség mellett az igazság és a tisztesség is az, melynek értelmezésétől jóakaróink, azaz a világ káoszkeltői megfosztottak bennünket.

A szerző újságíró