Aztán elég volt egyetlen konfliktus, a rakétacsata Izrael és Amerika, illetve Irán között, és a homokra épített üvegtornyok hirtelen összetörtek. Dubaj reptere gigászi csapdává vált, ahonnan menekülni kezdtek a turisták. Az elegáns repülőgépek a földre kerültek, naponta dollármilliókat veszítenek a légitársaságok, mert repülés helyett parkolnak a flották. A légtér kiürült, az emberek elkerülik a sivatagi mesevilágot. A nemzetközi sajtó a Hormuzi-szorosra figyel, ahol az olajtankerek a méltóságteljes vonulás helyett egymáshoz rögzítve várakoznak, rettegve az aknazártól és az iráni drónoktól. Az olaj szállítása megállt, a világ dobogó szíve lelassult. A nemzetközi légi közlekedés Európa és a Távol-Kelet között kezd kalandtúrává válni, hiszen nem lehet repülni a Közel-Kelet, Irak, Irán, az Öböl-térség, Ukrajna és Oroszország fölött, légi irányító legyen a talpán, aki ki tud jelölni egy használható útvonalat. Márpedig hajózni kell – élni nem kell.

Nem tudjuk, meddig tart az iráni viszály, de azért az iszlám köztársaság nem gyenge legény, a társadalom se hagyja magát, a síita papság pedig a forradalom kitörése óta igencsak megtanulta az alternatív hatalomgyakorlás módjait, őket nem lehet egykönnyen kibillenteni a hatalomból. Így aztán a konfliktus akár hónapokig is fennmaradhat, a sivatag pedig lassan, de biztosan lebontja az üvegpalotákat. Azért nem véletlen, hogy a régióban szinte egyetlen régi épület sincs. Nem azért, mert nem építették fel őket, hanem mert a sivatagban semmi sem marad meg hosszú távon. Az acél és üveg Európában, Amerikában vagy a Távol-Keleten viszonylag jól működő építőanyagok, az Öböl-térségben az épületek karbantartása gigászi feladat. Az üvegfelületeket belepi, megkarcolja a homok, a szélviharok kegyetlenek és rendszeresek. A mesevilág csakis akkor virágzik, ha a pénz folyamatosan áramlik, ha az emberek megérkeznek és távoznak. Egyébként üres magamutogatás lenne az egész, egy teljesen valószínűtlen kísérlet, amely nem bizonyult válságállónak.

Persze most még nem tartunk itt, Dubaj sikeréért nagyon sok ember szorít, akik egy ideig azért kibírják a válságot. De évekig senki se fog várni. A Közel-Kelet jövője pedig teljesen bizonytalan. Homokra házat építeni nem tanácsos, már a Bibliában is benne van, régi bölcsesség ez. De ebben a modern világban nem szokás a régiekre hallgatni.