idezojelek

A homokra épült mesevilág

LANGY ESŐK JÖNNEK – Homokra házat építeni nem tanácsos, már a Bibliában is benne van, régi bölcsesség ez.

Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente
Cikk kép: undefined
Dubajmeseháborúvilág 2026. 03. 22. 5:42
0
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Amíg Dubaj ki nem dugta a fejét a sivatagból, nem nagyon figyeltek fel az emberek az Arab-öböl térségére. Nagyjából kimerült abban a régió, hogy ott rengeteg az olaj, tehát rengeteg a pénz is, de ebből nem adnak senkinek, mert zsugori népség lakik ott, és pokoli a forróság. Vagyis nem igazán érdemes odautazni. Aztán Dubaj megvalósította a teljesen valószínűtlen mesevilágot, fizikai valójában felépített egy olyan városállamot, amelynek nem szabadna léteznie. Hiszen Dubaj egyáltalán nem gazdag, de elérte, hogy mindenki annak higgye. Az Egyesült Arab Emírségeknek hét egyenjogú tagja van, ők kötöttek szövetséget, hogy egy irányítás alatt, de függetlenségüket megőrizve küzdenek a világ nagy versenyfutásában. A hét emírség közül Abu-Dzabi messze a legnagyobb, legerősebb és leggazdagabb. Neki mindene van, amije Dubajnak nincs. Ha pedig szükség van a segítségre, Abu-Dzabi segít.

Néha pedig elkél a támogatás. A Burdzs Kalifa óriástorony egykoron Burdzs Dubajként épült, majd jött a pénzügyi krach, és Dubaj a nagybácsitól kért segítséget. Az pedig adott is, csak annyit kért, hogy az uralkodócsalád tiszteletére legyen az a torony Kalifa. Dubaj pedig rábólintott a kérésre. Dubaj szinte giccsbe hajló modernitása és fennhéjázó rongyrázása vonzóvá tette a nagyon gazdagok körében, de bőven laknak ott szegényebbek is. A repülőtér kibővítése azt eredményezte, hogy bárki könnyen és olcsón eljuthatott a mesevilágba, Dubaj természetes átszállóhely lett Ázsia és Európa között. A világ közepe, ahol érdemes és könnyű üzletelni, szórakozni, élvezni az életet.

A szomszédok, Katar, Omán, Szaúd-Arábia, Kuvait, Bahrein kicsit eltérő utat választottak. Szaúd-Arábia annyira nagy és befolyásos, hogy neki nem kell csábítgatnia az embereket, ott terület és olaj is van, városok, népesség és ősi kultúra. Két bitang erős hadsereg és újabban még foci is. Bahrein vagy Katar az újgazdagok életét éli minimális lakossággal és rengeteg vendégmunkással, viszonylag vonzó fővárossal, de a dubajinál azért szigorúbb szabályokkal, Omán pedig mindig kicsit kívülálló volt sajátos kultúrájával. De azért mindenki az olajra és gázra építette a gazdagságát.

Aztán elég volt egyetlen konfliktus, a rakétacsata Izrael és Amerika, illetve Irán között, és a homokra épített üvegtornyok hirtelen összetörtek. Dubaj reptere gigászi csapdává vált, ahonnan menekülni kezdtek a turisták. Az elegáns repülőgépek a földre kerültek, naponta dollármilliókat veszítenek a légitársaságok, mert repülés helyett parkolnak a flották. A légtér kiürült, az emberek elkerülik a sivatagi mesevilágot. A nemzetközi sajtó a Hormuzi-szorosra figyel, ahol az olajtankerek a méltóságteljes vonulás helyett egymáshoz rögzítve várakoznak, rettegve az aknazártól és az iráni drónoktól. Az olaj szállítása megállt, a világ dobogó szíve lelassult. A nemzetközi légi közlekedés Európa és a Távol-Kelet között kezd kalandtúrává válni, hiszen nem lehet repülni a Közel-Kelet, Irak, Irán, az Öböl-térség, Ukrajna és Oroszország fölött, légi irányító legyen a talpán, aki ki tud jelölni egy használható útvonalat. Márpedig hajózni kell – élni nem kell.

Nem tudjuk, meddig tart az iráni viszály, de azért az iszlám köztársaság nem gyenge legény, a társadalom se hagyja magát, a síita papság pedig a forradalom kitörése óta igencsak megtanulta az alternatív hatalomgyakorlás módjait, őket nem lehet egykönnyen kibillenteni a hatalomból. Így aztán a konfliktus akár hónapokig is fennmaradhat, a sivatag pedig lassan, de biztosan lebontja az üvegpalotákat. Azért nem véletlen, hogy a régióban szinte egyetlen régi épület sincs. Nem azért, mert nem építették fel őket, hanem mert a sivatagban semmi sem marad meg hosszú távon. Az acél és üveg Európában, Amerikában vagy a Távol-Keleten viszonylag jól működő építőanyagok, az Öböl-térségben az épületek karbantartása gigászi feladat. Az üvegfelületeket belepi, megkarcolja a homok, a szélviharok kegyetlenek és rendszeresek. A mesevilág csakis akkor virágzik, ha a pénz folyamatosan áramlik, ha az emberek megérkeznek és távoznak. Egyébként üres magamutogatás lenne az egész, egy teljesen valószínűtlen kísérlet, amely nem bizonyult válságállónak.

Persze most még nem tartunk itt, Dubaj sikeréért nagyon sok ember szorít, akik egy ideig azért kibírják a válságot. De évekig senki se fog várni. A Közel-Kelet jövője pedig teljesen bizonytalan. Homokra házat építeni nem tanácsos, már a Bibliában is benne van, régi bölcsesség ez. De ebben a modern világban nem szokás a régiekre hallgatni.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.