A „kivándorlás” vádja és a valóság

A jól fésült ficsúr minden áldott nap elereszt valamilyen újabb, még ijesztőbb, eget verő hazugságot, ostobaságot.

Fotó: Balogh Zoltán Forrás: MTI/Balogh Zoltán

Ott is magasan a románok vezetnek (19,4 százalék), őket követik a horvátok, a bolgárok, de meglepő módon köztük vannak még a portugálok, sőt a luxemburgiak is. Magyarország 4,5 százalékkal a 12. helyen áll. A kivándorlás tehát nem azonos a külföldi munkavállalással, s nemcsak megtévesztő, de igencsak aljas dolog úgy tenni, mintha Magyarországról menekülne a munkaerő.

Második érv. Aki valóban tudja, mi is az az Európai Unió (sok európai parlamenti képviselő nincs az ellenzék soraiban), az azt is tudja, mit jelent és miért fontos a kohézió fogalma. Azt jelenti, hogy amikor beléptünk az EU-ba, az új szerződést előkészítő szakemberek pontosan tudták, hogy a keleti tagállamok fejlettsége messze elmarad a nyugatiakétól, ezért számos eszközt kell bevetni, hogy az új tagállamok mielőbb felzárkózhassanak. Ennek egyik eszköze az alapító szerződés által is biztosított négy alapvető szabadságjog, de ilyen eszköz a hazánknak címzett uniós támogatás is. Mindezek alapján tíz éve is meg lehetett jósolni, hogy Magyarországon (hacsak félre nem kezelik az akkori válságot) emelkedni fog a termelékenység, a külföldi színvonal nemcsak csábító, de lassan elérhető lesz, és ennek következtében emelkedhet az életszínvonal és persze a munkabérek is.

S lám, az utóbbi években rendre tíz százalék körüli volt a bérek emelkedése.

Ebből persze nehéz problémát kreálni, de – az ellenzéket ismerve – meg fogják próbálni.

Harmadik érv. A Forbes.hu 2020. február 12-i cikkének címe: Brutális összegeket utalnak haza a külföldön dolgozó magyarok. Idézet a cikk fejlécéből: „Az Európai Unióból Magyarországra érkező hazautalások összegét mérő mutató tavaly a 2010-es 31 milliárd helyett már 113 milliárd forint volt.” Ez az összeg megközelíti a GDP három, a költségvetés öt százalékát. A cikkből az is kiderül, hogy a magyar munkavállalók érdekes módon nagyságrendekkel többet utalnak haza, mint például a lengyelek.

Negyedik érv. Az anyagiaknál is vannak sokkal fontosabb, hosszú távon meghatározó előnyök. Ilyen például a nyelvtudás. Azt ugye tudjuk, Magyarország nem áll jól az idegen nyelvek ismerete terén. Itt még sok a tennivaló. Figyelmeztető jel, hogy a nyugati országokban megjelenő álláspályázatok szinte mindegyike – középvezetőtől fölfelé mindegyik, kivétel nélkül – az anyanyelven kívül még legalább kettő (!) idegen nyelv ismeretét követeli meg.

Ötödik és messze a legfontosabb érv: a munkakultúra, az általános kultúra és a világlátás javulása, változása, erősödése. Amíg nem volt járvány, végre mi is sokat utazhattunk. Az idősebbek talán még érthetik: a szocializmusban valahogy úgy nevelkedtünk, hogy a fejünkbe verték: nincs a földkerekségen még egy olyan vérzivataros, nehéz történelmet megélt nemzet, mint a magyar, itt Közép-Európában. Azért verhettek ilyesmit könnyen a fejünkbe, mert Magyarország több emberöltőn át élt távoli, a világtól elzárt szigetként előbb a háborúk, majd a kommunizmus tengerében.

Az sem mindegy, hogy egy országnak ­van-e tengere – de az aztán végképp nem, hogy vasfüggöny veszi-e körül. Ez pedig alapvetően meghatározza mind az általános, mind a szakmai kultúrát. A munkakultúrát is. Itthon láthatjuk, még ez utóbbi sem tökéletes. Aki szereti a történelmet, az tudja, hogy évszázadokon át a céhlegényekből nem válhatott mester, amíg világot nem láttak.

Világos, nem örömteli, hogy ha például orvosok keresnek jobb megélhetést Nyugaton. De egyrészt ami tudást hazahoznak, az sokat ér. Másrészt az utóbbi hónapokban nagyon komoly lépések történtek, hogy az orvosoknak legyen kedvük itthon élni. Ugyanez igaz más diplomásokra, a kutatókra is. Erről szól az akadémiai, egyetemi modellváltás.

A komoly reformoknak mindig vannak pozíciójukat féltő vesztesei. Ez az, amit a felelőtlen „politikusok” jó alaposan kihasználnak. Ez tehát a „kivándorlás” vádja mögötti valóság. Örüljünk, hogy végre megismerhetjük a világot.

A szerző nyugalmazott EU-szakértő

(A borítóképen Fekete-Győr András, a Momentum elnöke felszólal a Nyugdíjasok Országos Szövetségének Ki mit ígér a nyugdíjasoknak? címmel megrendezett pártelnöki fórumán a Csillebérci Szabadidő Központban 2017. augusztus 31-én Fotó: MTI/Balogh Zoltán)