Az Egyesült Államokban indulatos viták zajlanak az abortuszt korlátozó törvények körül, különösen azért, mert jó esély van arra, hogy szövetségi szinten is változások lesznek az abortusz engedélyezése ügyében.
A liberális csoportok dühödt erővel vetik magukat a politikai harcba, mert veszélyben forog az elmúlt negyven év legfontosabb liberális vívmánya, a magzatgyilkossághoz való jog. Az abortuszpártiak extrém eseteket használnak érvként, hogy azt a hazug látszatot keltsék, mintha kizárólag nemi erőszakok és vérfertőzések áldozatai végeztetnének abortuszt. Ez a nagyüzemi félrevezetés része.
Én a fiam születése után értettem meg, mit jelent az abortusz. Az az ember, akit délután öt körül az ölembe vettem, néhány hónappal, héttel, sőt az említett New York-i törvény szerint éppen a születés pillanatában is meggyilkolható lett volna. Azt a gyermeket, aki minden tekintetben tökéletes és készen áll az életre, büntetlenül meg lehetett volna gyilkolni.
Egy gyerek, mielőtt világra jönne, már álmodik, gondolatai vannak, érez, jókedvű vagy szomorú, az anyaméhben kialakul valami személyiségféléje is. Nem azt gondolom a jó megoldásnak, hogy a nem kívánt gyereket rá kell erőszakolni a vér szerinti szüleire, dehogy. Gyermektelen párok sokasága várja, hogy az örökbefogadás segítségével szülőkké váljanak.
Az államnak abban kellene segítséget nyújtania, hogy a gyerekek megszülessenek és gondoskodó, tisztességes szülőkhöz kerüljenek. Az államoknak semmilyen körülmények között nem lenne szabad segédkezniük az abortuszban.
Meggyőződéses katolikus vagyok. Az egyházam azt tanítja, hogy minden élet szent, és meg kell védeni mindenáron. Azonban hazugság lenne azt állítani, hogy ezt a tanítást maradéktalanul sikerült a saját meggyőződésemmel összehangolnom.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!