Ai-Da, aki a nevét nem Verdi operájáról kapta, mint azt elhamarkodottan gondolhatnánk, hanem Ada Lovelace matematikusról, az egyik első számítógépes programozóról, egy életnagyságú droid, és szent tervezői az emberek intelligenciáját utánzó számítógépes algoritmusok segítségével alkották meg. Neme szerint nő, hangja női, ügyesen pislog, a feje és a törzse egy próbabábura hajaz, csinosan ruházkodik és különféle parókákat visel. Nem olyan bombázó, mint a csajok a Szárnyas fejvadász második részében, de ez csak azért van így, mert valami miatt a karjait meghagyták mechanikusnak, amitől Arnold Schwarzeneggernek arra a korszakára emlékeztet, amikor kezdett leépülni a Terminatorban.
Ebből a nő dologból azért még baj lesz. Egyrészt mi az, hogy nő, majd ő eldönti. Másrészt meg robotolhat egész életében, mint a nők a konyhában, még jó, hogy nem terveztek neki egy könnyen tisztítható aprítókést a tenyeréhez. Ez persze megint nem az én gondom, majd elvitatkozgatnak rajta a hozzáértők, mint a spanyolok a bélyegeken. A művek nézegetése közben addig is felmerül egy kis Andy Warhol-utánérzés, valamint olyan apróságok, hogy hol kezdődik és végződik az ember, a gép és a művészet.
Na, a spanyolokkal meg az van, hogy a postájuk a rasszizmus elleni kérlelhetetlen harc jegyében kijött egy bélyegsorozattal, amely az emberi bőrszínek árnyalatait és különbözőségeit lenne hivatott bemutatni. Ámde úgy alakult történelmileg, hogy pont a fehér bőrt ábrázoló bélyeg lett a legdrágább mind közül. Nézzük hát röviden, min megy a vita azóta is, miközben tombol a világjárvány, az emberek hullanak, mint a legyek, a klíma úgy megváltozott, hogy az anyja sem ismerne rá és néhány milliárdos kezébe csusszant át a világ. A posta rasszista, és pont. A posta pont hogy nem rasszista, és a „bőrszínalapú diszkrimináció” kérdéskörét feszegette inkább.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!