Hibrid háborút indítottak Magyarország ellen

A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Ez az elmúlt napok belpolitikainak tűnő viharával kapcsolatban is igaz.

Fotó: Europress/AFP

A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak – ez a latin közmondás volt a megboldogult Nemzetbiztonsági Hivatal megalakulása utáni első jelmondata. Ez jutott eszembe, amikor az elmúlt napok aktuális, belpolitikainak tűnő viharával kapcsolatos cikkeket olvastam.

Először is szögezzük le, hogy Magyarország még mindig demokratikus jogállam. Mint szuverén ország, a külső és belső biztonságának szavatolása érdekében hadsereget, rendőrséget és titkosszolgálatokat tart fenn. A magyar titkosszolgálatok működését kétharmados többséggel megszavazott, azaz minősített törvény szabályozza. Ezt az 1995. évi CXXV. törvényt a Horn-kormány idején az akkori parlamenti pártok konszenzussal fogadták el. Amely kisebb módosításokkal a mai napig hatályban van. Ez alapján végzik a nemzet biztonsága érdekében a munkájukat a szolgálatok. Például idegen államok ellenérdekelt titkosszolgálatai ellen, terrorszervezetek és szélsőséges antidemokratikus csoportok felderítésére, nemzetközi szervezett bűnözői struktúrák felszámolására, atom-, biológiai és vegyi fegyverek illetéktelen kézbe kerülése ellen. Ha a törvényben felsorolt bűncselekmények gyanúja merül fel, akkor használhatnak – szintén a törvényben felsorolt – titkosszolgálati erőket, eszközöket, módszereket. De csak abban az esetben, ha a kijelölt független bíró vagy az igazságügyi tárca írásban engedélyezi azt. Magyarán, csak akkor figyelhetnek meg, hallgathatnak le bárkit, ha konkrét bűncselekményre utaló információik keletkeztek. Ez a többlépcsős, külső, egymásnak alá nem rendelt hatóságok kontrolljával működő mechanizmus a legfőbb garanciális eleme annak, hogy nem lehet észrevétlenül kijátszani a rendszert.

A másik dolog, amit le kell szögeznünk, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatoknak a feladataik elvégzéséhez a legmodernebb eszközökre van szükségük. Amelyeket vagy saját maguk fejlesztenek, vagy megvásárolnak. A mai digitális világban természetesen számítógépes programokat is. Hiszen ezek nélkül lépéshátrányba kerülnének az ellenérdekelt szolgálatokkal, terroristákkal, bűnözőkkel szemben.

De ahogy kezdtem, a dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Már többször írtam ebben a lapban is a XXI. század hibrid háborúiról. Ezeket a csatákat már nem reguláris hadseregek vívják tűzfegyverekkel. Sokkal inkább ártalmatlannak tűnő eszközökkel, módszerekkel okoznak nagyságrendekkel nagyobb károkat, amihez számítógépeket, tömegkommuniká­ciós eszközöket, álcázott nemzetközi szervezeteket használnak fel. Ezekben a virtuális lövészárkokban sokszor az ellenség beazonosítása, felismerése is komoly feladat, nemhogy a művelet elleni aktív védelmi rendszer kiépítése.

Nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy az elmúlt napokban egy ilyen külföldről kiinduló, hibrid támadás érte hazánkat. Az első hír szerint a Soros Györgyhöz kötődő jogvédő szervezet, az Amnesty International és a párizsi székhelyű Forbidden Stories nonprofit médiaszervezet tizenhét (!) lap részvételével szervezett meg egy oknyomozó projektet. Már itt álljunk meg! Ne higgyük el, hogy civilnek tűnő jogvédő szervezetek és lelkes újságírók, külső technikai és anyagi támogatás nélkül érzékeny adatok, információk birtokába juthatnának. Különösen árulkodó, hogy az Amnestynek Berlinben biztonsági részlege, laborja is működik. Amely képes az amatőr szakembereivel egy profi kémszoftvert, a Pegasust beazonosítani, a nyomait detektálni.

Ne legyen kétségünk: ez nem ügyes amatőrök barkácsolása. Ez egy előre felépített, megtervezett dezinformációs támadás első lépése volt. Ezt követte egy több tízezres állítólagos lista, amit egy névtelen informatikai munkatárs adott át a Washington Post újságírójának. A német Die Zeit közben azt is tudni vélte, hogy Emmanuel Macron elnököt és a fél francia kormányt is meghekkelték ezzel a programmal. A francia elhárítás már biztosan lázasan keresi, hogy az oknyomozók milyen zseniális módszerrel derítik ki azt, amiről fogalmuk sem volt. Mert ha tudták volna, nyilván megakadályozzák a francia vezetés elleni támadást.

De a német oknyomozó újságírók már azt is meg tudták állapítani, hogy magyar kollégájuk telefonját hányszor és mikor törték fel. Ha ez az állítólagosan vérprofi szoftver úgy települ a célszemélyek okostelefonjára, hogy azt a legjobb védelmi program sem veszi észre, akkor elhihetjük-e, hogy oknyomozó újságírók, jogvédő szervezetek lelkes amatőrjei egyszer csak felismerik, sőt dokumentálják is a Pegasust? Aligha.

Ennek a nagy valószínűséggel külföldről indított dezinformációs támadásnak harmadik lépcsőjében a „független” magyar hírportálok és nyomtatott sajtójuk egymásra rímelő módon órák alatt adta kézről kézre, és fújta egyre nagyobbra és színesebbre ezt a történetet. Aminek folytatásaként indult egy abszurd verseny, hogy még ki mindenki szerepel ezen az állítólagos listán. Mert aki számít, akinek súlya van, azt biztosan le is hallgatják. Legyen az vidéki önkormányzati képviselő, önjelölt politikus, magát oknyomozónak látó újságíró vagy vállalkozó.

A jövő év tavaszán választások lesznek Magyarországon. A kampány elkezdődött. Külföldről, általunk eddig nem ismert politikai erőközpontból elgurítottak egy hógolyót, abban bízva, hátha lavinát fog elindítani. De szerencsére nyár van, és ilyenkor a hó gyorsan elolvad. Ám ahogy jön az ősz, fogunk még hasonló vagy még cifrább dolgokat hallani, olvasni. Ez a hibrid háborúk kora. Ma az a legfontosabb, hogy megőrizzük a józanságunkat, és ne higgyük el a profi szakembereknek, hogy ők csak egyszerű oknyomozók, világmentő jogvédők vagy amatőr informatikusok. Olyanok, akik csupa szívjóságból, a közjó érdekében akarják megmenteni a világot – és közben persze hazánkat is. Hogy aztán lebonthassák a határkerítést, elfogadtassák a migránskvótákat és zöld jelzést adjanak a genderpropagandának.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

(Borítókép: Soros György. Fotó: Europress/AFP)