Jakab Péter a parlament szégyene

A mázlista ellentengernagy, a betűejtő konszolidációbajnok és a műproli hordószónok.

Jakab Péter, a Jobbik frakcióvezetõje napirend elõtt felszólal az Országgyûlés plenáris ülésén 2021. május 17-én. MTI/Szigetváry Zsolt Fotó: Szigetváry Zsolt

Amikor a Haider által vezetett Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) 2000-ben részévé vált az újonnan felálló osztrák koalíciós kormánynak, az Európai Unió akkori tagállamai, valamint Csehország diplomáciai vagy politikai szankciókat vetettek be Ausztria ellen. A szélsőjobb pozícióból kormánykonform, szalonképesebb irányba evező FPÖ próbálkozását folyamatos botrányok kísérték. Ekkor történt meg, hogy Ernest Windholz, az FPÖ ­alsó-ausztriai szervezetének akkor megválasztott vezetője (az egyik pártkongresszuson) a „Becsületünk a hűség” Waffen–SS jelszóval köszöntötte a kitüntetett idősebb párttagokat.

Hasonló jelenséget tapasztalhattunk meg itthon is. Az a Jakab Péter, aki, illetve az a Jobbik, amely hosszú éveken át nyíltan hirdette szélsőséges, antiszemita nézeteit, ma a szalonképes ellenzék szerepében tetszeleg. Jakab ráadásul úgy fogalmazott meg korábban rasszista és szélsőséges politikai üzeneteket, hogy – később tett nyilatkozatai alapján – az ő családjában is vannak zsidó származású felmenők, és egyik dédapja az auschwitzi koncentrációs táborban vesztette életét.

Mindennek ellenére, évekkel ezelőtt Jakab egy – Köves Slomónak, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbijának címzett – nyílt levélben kelt ki a hazai zsidóság és különösen annak képviselői ellen. Jakab kemény hangú levelében a többi között ilyen gondolatok szerepeltek: „Elítéljük azt is, hogy a zsidó megmondóemberek a magyar nemzet egészét teszik felelőssé a zsidó holokausztért.” Valamint: „itt lenne végre az ideje annak is, hogy a magyarországi zsidóság és különösen annak vezető rétege magába szálljon”.

Egy 2019-ben nyilvánosságra hozott felvételen pedig az hallható, hogy Jakab a kiválasztott néphez tartozó bűnözőkről beszélt és zsidózó vicceken nevetett.

Bár a magyar szélsőjobb és a többi ellenzéki erő között formáló választási szövetség felett a nyugati média jórésze most inkább szemet huny, sokan mégis hangot adnak kételyeiknek. A Zsidó Világszövetség elnöke, Ronald S. Lauder például nemrég úgy ítélte meg, hogy „bár néhány jobbikos politikus bocsánatot kért korábbi kijelentései miatt, a párt, múltját megtagadva, nem képes megújulni”.

Jakabnál sem látszik érdemi, pozitív megújulás, sőt a nyers szavakat, a durva hanghordozást, a szélsőségekbe hajló politikai radikalizmust képviseli ma is, amint azt pél­dául a parlamenti felszólalásai és performanszai, sőt akár fizikai atrocitásig fajuló akciói is hűen tükrözik. A Jobbik elnöke már számos alkalommal megsértette az Országgyűlés méltóságát; ha pedig a nyugati példákat nézzük, azt láthatjuk, hogy az Egyesült Államok alkotmánya széles hatáskört biztosít a szövetségi képviselőháznak arra, hogy fegyelmezze saját tagjait. A rendhagyó magatartást folytató képviselők esetében a büntetés súlyos formájaként akár fel is függeszthető a képviselői jogok gyakorlása, illetve ki is zárhatják őket a képviselőház üléseiről.

A Jakabékkal szövetséges baloldal úgy volt képes „megújulni”, hogy hozzáidomult az egykor parlamenten kívüli radikális szélsőjobboldal gyakorlatához: 2018-tól üléstermi rendbontásba kezdett, és egy idő után ismét kísérletet tett arra, hogy a parlamentarizmust részben az utcára költöztesse. De míg a kilencvenes években, például a Demokratikus Charta tüntetésein elszántan antifasiszta jelszavakkal vonult utcára, most szélsőségesen radikalizálódva, a Jakab Péter vezette, „szelídített” szélsőjobb mellett találta meg új politikai közegét.

Ilyen háttérrel és politikai szövetségben kormányra kerülve nem nehéz elképzelni, hogy egy radikális politikusokkal is telerakott politikai vezetést – és vele Magyarországot – mennyire vennék majd komolyan a nemzetközi porondon, és hogy a Jakab Péter fémjelezte szélsőjobb kormányzati részvétele milyen esetleges veszélyeket tartogathat hazánk megítélésére nézve.

„De nagy kegyelem és nagyon dicséretes, s valóban férfira valló tett békében meglenni goromba, gonosz, fegyelmezetlen emberekkel, vagy akár olyanokkal, akiknek észjárása más, mint a miénk.” Zárszó helyett Kempis Tamás középkori egyházi író, ismert németalföldi teológus gondolatait idézhetnénk, amelyek az elmúlt időszak több parlamenti jelenete kapcsán találóan jellemzik a valós szituációt és bemutatják azt a szelíd, türelmes hozzáállást, amelyet a Jakab-félékkel szemben tanúsítani kell mindenkinek, aki az Országgyűlés méltóságát és tekintélyét fontosnak tartja.

Egyébként erre, a mostani baloldali cirkuszra volt Kovács Zoltánnak egy másik találó mondata: „Ennek nagypolitika-beli megjelenítődése nem lehet más, mint a joghézagok mentén történő politizálás és a szavak köznapi jelentésének tetszés szerinti értelmezése. Amely valahol a […] „rendszerváltás utáni parlamentarizmus szégyene.”

A szerző alkotmányjogász

A borítóképen: Jakab Péter, a Jobbik frakcióvezetője napirend előtt felszólal az Országgyűlés plenáris ülésén 2021. május 17-én.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt