Kedves költőim egyike, Charles Baudelaire használta a címbeli kifejezést a Kapcsolatok című versében. („Jelképek erdején át visz az ember útja, s a vendéget szemük barátként figyeli.”) Baudelaire költői képe régebbről ered, hiszen kultúrájában közismert volt Dante Isteni színjátékának híres erdőszimbóluma („Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam”). Mindkettejüknél – mint minden művészi alkotásban – jelképeken át visz az ember útja.

Bayer Zsolt: Zsírban oldódó hősök
Régi, dicső családfa az övé, a hét törpe nemzetségből való ő, s bár nem jegyezték fel, de úgy volt, hogy Szundi és Szende frigyéből kelt életre a Szendi-ág, s a dicső évszázadok torkolltak aztán őbelé. A Romuluszba.