Magyarország válaszút előtt

A gyűlölet és az intolerancia gyakran a zsidókkal kezdődik, de sohasem velük ér véget.

Antiszemitizmus elleni tüntetés Berlinben Fotó: Bernd von Jutrczenka Forrás: MTI/EPA/Bernd von Jutrczenka

Amikor azt halljuk, hogy Gyöngyösi Márton, a Jobbik vezetőségének tagja az Európai Parlament képviselője, aki még pár évvel ezelőtt lista készítését javasolta a zsidó származású emberekről, különösen azokról, akik a parlamentben ülnek, minden tisztességes magyarnak végigfut a hideg a hátán. Egészen pontosan így kezdődött minden a harmincas évek náci pártjában, és melyik épeszű ember akarná újraélni azokat az időket?

Egy dologra pedig muszáj emlékeznünk: a gyűlölet és az intolerancia gyakran a zsidókkal kezdődik, de sohasem velük ér véget. Igen, Hitler először a zsidókat vette célba, de mire tizenkét évvel később a hatalmának vége lett, egész Európa romokban hevert, és több mint hatvanmillió ember veszett oda. Magyarországnak a háború utáni átrendeződést ­követő geopolitika miatt több mint negyven éven át a kommunizmussal kellett szembenéznie. Melyik komoly, épeszű ember akarná még egyszer átélni ugyanezt? Azt gondolom, valójában ezt a kérdést kell feltennie magának minden magyar embernek.

1945-ben, amikor a koncentrációs táborokat felszabadították, és az egész világ látta a kemencékről, a gázkamrákról és a meggyilkolt férfiak, nők és gyerekek halomban álló holttesteiről készült felvételeket, nem létezett olyan értelmes ember, aki közösséget vállalt volna a nácikkal. Még azokban, akik mindezek után is hittek ebben a beteg és perverz gyűlöletben is, volt annyi jóérzés, hogy hallgattak erről. De most, 76 évvel a háború után egy új generáció, amelynek nincsenek valódi ismeretei a világégés utóhatásairól, ismét ezeknek a jelszavaknak a hatása alá kerülhet. De valójában fogalmuk sincs, hogy kikkel szűrik össze a levet.

Sok bátor, fiatal magyar veszett oda, amikor szembeszállt a gyilkos csőcselékkel. Ezeket az embereket kellene ünnepelnünk ma. Ők Magyarország valódi hősei.

Tudom, hogy ezek az emberek ma is ott élnek Magyarországon – rendes, hétköznapi, szabadságszerető emberek, akik számára fontosak a pozitív, demokratikus értékek. Ők nem ülhetnek tovább csendben. Itt az ideje, hogy a magyarok felálljanak, és azt mondják: elég volt.

Barátommal, Heisler Andrással, a Magyar Zsidó Hitköz­ségek Szövetségének elnökével együtt méltányolom az Orbán Viktor miniszterelnök vezette kormány hatalmas támogatását, amelyet a zsidó közösségnek juttatott a Covid elleni küzdelemhez. Ugyanígy biztatónak találom a miniszterelnök közelmúltban tett látogatását Izraelben, illetve támogató kiállását a zsidó állam mellett nemzetközi fórumokon.

Azt gondolom, ez a legnagyobb különbség a vezetés és a szélsőjobboldali erők között. Orbán úr és kormánya felismerte a világjárvány okozta nehézségeket, és a pandémia elleni küzdelemben próbál maximálisan helytállni. Ezzel szemben a Mi Hazánk és a radikális jobboldal tüntetéseket szerveztek a járvány visszaszorítását célzó intézkedések ellen. Mi bizonyíthatná ennél fényesebben, hogy ezek az emberek vissza akarják taszítani Magyarországot a tisztesség, a tolerancia és a felvilágosodás előtti időkbe?

Mindennek tudatában reménykedem Magyarország pozitív jövőjében. Hiszem, hogy a magyarok túlnyomó többsége visszautasítja ezt a szélsőségesen radikális csoportot, és az ő hangjuk elnyomja majd a zajt, amelyet korlátolt értelmi képességű emberek e kicsi, de veszélyes gyülekezete kelt.

A szerző a Zsidó Világkongresszus elnöke

(A borítóképen antiszemitizmus elleni nagygyűlés a berlini Brandenburgi kapu előtt 2014. szeptember 14-én. A Németországi Zsidók Központi Tanácsa szervezte a demonstrációt, amelynek címe: Kelj fel! Soha többé zsidógyűlöletet!. A háttérben olvasható felirat jelentése: „Békét”. MTI/EPA/Bernd von Jutrczenka)