Ismétlem, abszolút negatív hozzáállással, fáradtan, „kötelességből” érkeztem a Rómeó és Júliára. De köszönöm a Teremtőnek, Eperjes Károly rendezőnek, Hannának és mindenkinek, aki közreműködött a darab színrevitelében, úgy a színészeknek, a díszlet- és jelmeztervezőknek, dramaturgnak, koreográfusnak, hogy öregkoromra ismételten megtapasztalhattam azt a varázslatot, amelyet egy tehetséges színigárda adhat! Csapatot láttam. Minden szereplőnek a teljes odaadása és öröme sugárzott ezen örök darabból.
Kéréssel fejezem be egy öregember és egy tizenhárom éves lányunoka közösen megélt élményének leírását. Kétgenerációnyi távolság nem volt akadálya annak, hogy mindketten egyforma, maradandó élményt kapjunk egy klasszikus módon előadott klasszikus darabtól.
Kérem a Színház- és Filmművészeti Egyetemre járó hallgatókat, tekintsék meg ezt a darabot!
Évek óta közvetlen kapcsolatom van az SZFE első évfolyamos hallgatóival. Tehetséges, elkötelezett, szép fiatalokkal találkozom. Nem értem, mi történhet az egyetem falai között, nem az én világom. Öregapjukként szólítom meg az ifjú művészeket, és arra kérem, menjenek, és nézzék meg Rómeó és Júlia történetét a Magyar Színházban!
A szerző szívsebész-professzor
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!