A börzekirály cikkében felhánytorgatta, hogy azzal az Orbán Viktorral egyeztek ki, aki szerinte nyíltan gúnyt űz az európai normákból és maffiaállamot épített ki Magyarországon. Soros olvasatában Weber bűne az is, hogy miközben a néppárti frakció fele meg akart válni Orbántól, a frakcióvezető meggyőzte a többséget arról, hogy néhány engedményért cserébe tűrjék meg maguk között a Fideszt.
Hogy klasszikusokat idézzünk: Kell még mondanom valamit, Ildikó? Lehet ezek után bármilyen kételye bárkinek aziránt, kinek a kívánságára utálták el most a Fideszt az Európai Néppártból? Ne tévesszen meg senkit az a körülmény, hogy a második Soros-dolgozat óta is eltelt majdnem két esztendő. Ez csupán azt bizonyítja, hogy a néppárti liberálsorosista kommunisták malmai lassabban őrölnek. Szükség volt még egy darabig a Fideszre a német Ursula von der Leyen megválasztásához.
Weber mentségére legyen mondva, ő már akkor, Soros második dörgedelmes kirohanása után meg akart felelni az éltes spekulánsnak, sőt még túl is próbálta teljesíteni az elvárásokat, amikor nem pusztán Orbán Viktornak ment neki, hanem egyenesen a magyar népnek. Azt mondta ugyanis akkor még spitzenkandidatként, hogy nem akar az Európai Bizottság elnöke lenni, ha ez csak a magyar szavazatok révén lehetséges. Ezzel a kijelentésével a sorosi mércének akart megfelelni, kiköszörülve a csorbát az álfilantróp előtt, ám csak a magyar népet sikerült megsértenie. Olyannyira, hogy kifejezett kívánságát a magyar EP-képviselők készségesen teljesítették: nem támogatták, s így elúszott a hőn áhított uniós stallum.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!