Az áttörést épp az önkormányzati választások utánra reméltük, a választói akarat azonban ebből a szempontból több helyen is keresztülhúzta számításainkat, hiszen országszerte nem egy helyen léptek hivatalba olyan városvezetők, akik a bolsevik diktatúra áldozatainak fájdalmát semmibe véve ellenállnak e morális és törvényi kötelezettségüknek.
A jelenlegi hatalmi erőviszonyok közepette nyilvánvaló, hogy a Szabó Ervin Könyvtár átnevezésére a főváros részéről nem lesz fogadókészség. Mégsem törődhetünk bele abba, hogy Magyarország egyik legnagyobb kulturális intézménye újabb öt évig viselje a vörösterror nagy hívének, az első proletárdiktatúra szellemi megalapozójának nevét.
A megoldás a jogalkotás terén keresendő. Szabó Ervin ugyanis elvileg 2013 óta nem lehetne sem közterület, sem közintézmény névadója. Akkor lépett hatályba az a törvénymódosítás, amely kimondta: „Közterület, illetve közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett, vagy olyan kifejezést vagy olyan szervezet nevét, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerre közvetlenül utal.” A törvénybe azonban bekerült, hogy kétség esetén a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását kell beszerezni, a tudományos testület pedig ahol lehetett, kisiklatta a jogalkotói akaratot. Tulajdonképpen ez a prózai oka annak, hogy a Szabó Ervinről elnevezett közterületek és közintézmények esetében nem lehet mulasztásos törvénysértést megállapítani.
A megfejtés tehát magától értetődik: törvénymódosításra van szükség, hogy ne az Akadémia állásfoglalása mondja ki a végső szót egy-egy önkényuralmi szereplő megítélésekor. A Magyar Patrióták Közössége idén áprilisban letett a kormány asztalára egy javaslatcsomagot, amiben ez a felvetés is szerepel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!