Vidnyánszky, a „román”

A DK-szimpatizánsok keménymagja egyenesen Romániába zavarnák „vissza” a Beregszászról származó művészt.

Budapest, 2019. május 27. Vidnyánszky Attila Kossuth- és Jászai Mari díjas-díjas rendezõ, a Nemzeti Színház fõigazgatója a Szabadtéri Színházak Szövetsége nyári színházi évadának megnyitóján és programismertetõ sajtótájékoztatóján a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon 2019. május 27-én. MTI/Soós Lajos Fotó: Soós Lajos

Gyurcsány felheccelt törzsrajongóinak véleménye ez Vidnyánszky Attiláról, a Kárpátaljáról származó magyar művészeti vezetőről. Arról az emberről, aki kisebbségi létben, a Szovjetunió állampolgáraként ismerte meg a magyar kultúrát, vált őrzőjévé és alakítójává. Munkássága felbecsülhetetlen értékű abban a romlásban, amit a kommunizmus, majd a rendszerváltást követő évtizedek fogyasztói kultúrájának elterjedése okozott. Gyurcsány mégis üldözéssel és vagyonelkobzással fenyegeti, mert nem tetszik neki egy kormányzati intézkedés. Teszi ezt az ellenzék vezetőjének pozíciójából, a kultúra védelmére hivatkozva.

A vörösterror népbiztosi mentalitásával megfogalmazott fenyegetésre azonnal reagál a DK-szimpatizánsok keménymagja, ők egyenesen Romániába zavarnák „vissza” a Beregszászról származó művészt. Annyi földrajzi ismeretük és műveltségük sincs az évtizedek óta magyarellenes gyűlölettel uszított embereknek, hogy helyesen betájolják a valaha Magyarországhoz tartozó városokat, országrészeket. Közéjük dobta prédaként a volt szocialista miniszterelnök Vidnyánszky Attila nevét, hogy essenek neki, tépjék, lincseljék a magyar nemzeti kultúra egyik kiemelkedő alakját. Egyelőre virtuális módon. És a csőcselék teszi a dolgát, számukra érdektelen apróság, hogy a Trianon utáni határainkon túl rekedt magyar család leszármazottja a Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről vagy a Kárpátaljáról származik. Jöjjön bárhonnan, nekik édesmindegy, a „mit akar ez a román?”, vagy a „takarodj vissza Romániába!” bármelyik lincselendő áldozat esetében megfelel, ha dereng nekik valami arról, hogy nem az anyaországban született az illető. Egykutya mind, utálni kell őket, mert Feri is ezt teszi. Gyurcsány és a pártja szerint tehát lehet a kultúrát alpári fenyegetőzéssel és „románozással” védeni. Gyurcsánynak nincs gondja ezzel, bizonyára elégedetten számlálja a gyűlölködő hozzászólásokat, amelyek segítségével megint neki sikerült a baloldal egymásra licitáló gusztustalansági versenyét megnyerni. Ebben a versenyben fontos a gyors és agresszív reakció, mert a Momentum ott liheg a DK nyomában. Fel kell kötnie a gatyáját, mert bizony kreatív és bevállalós az utánpótlás, az ifjú Fletók csapata. Simán kampányolnak Erdélyben és a Felvidéken a román vagy szlovák jelölt mellett, a magyar ellenében. Nyugodt szívvel uszítanak az idős szavazók ellen, a hagyományos családmodell leszólása sem gond nekik, ahogy a fizikai munkát végzők és a vidékiek lenézése sem. Az Európai Unió testületeiben is állják sarat, ha arról van szó, hogy melyik baloldali erő tud többet ártani Magyarországnak, nagyobb hazugságot, rágalmat terjeszteni a hazájáról, megfúrni a magyar jelölteket egy-egy fontos pozíció elnyerésében. A Momentum politikusai voltak azok is, akik igyekeztek erőszakra rávenni a tüntetőket, amikor a törvényesen és békésen fellépő magyar rendőröket kezdték pirotechnikai eszközökkel dobálni. Feri sokáig volt a leggátlástalanabb hazai balliberális politikus, de mostanra a nyomában liheg Fekete-Győr és sleppje, ezért neki is fokoznia kell a tempót.

Emiatt vállalhatta be Gyurcsány a vagyonelkobzással való fenyegetést, pedig tudja, hogy ez nem az ő témája, erről inkább hallgatnia kellene. Illetve pont azért lenne okos, ha lapítana, mert az ő témája. Köztudott, hogy jelenleg is otthonaként élvezi a zsidó tulajdonostól elvett szemlőhegyi villát, amit a felesége családja a kommunizmus terrorjában szolgálataiért kapott jutalmul. Márpedig ez egy igen erős szimbóluma a rendszerváltás előtti és utáni hatalmi elit folytonosságának, ám ez az ember még akkor sem gondolta, hogy más otthont kellene keresnie, amikor az ország miniszterelnöke lett. Nem véletlenül. Balliberális politikusok, értelmiségiek és az ő médiájuk sokszor harsogja tele a nyilvánosságot azzal, hogy a szimbólumoknak mekkora erejük van, azokkal építeni és rombolni is lehet. A köztéri emlékművek, az utcanevek vagy akár egy-egy szerintük helytelenül használt szó vagy mondat is képes erőszakot és tragédiát okozni. Ez a szimbólum viszont nem zavarja őket. Nincs gondjuk azzal, hogy az öndefiníciója szerint „nyugatos demokrata” Fletó a zsidó vagyonelkobzás, a kommunista diktatúra vezető káderei­nek járó kiváltságok jelképéül szolgáló villában hajtja álomra a fejét. Csak úgy nyugatosan, demokratikusan. Feri pontosan tudta, hogy ez a szimbólumokról szóló blabla nem komoly dolog, ezt csak az ellentábor dolgaira használják, a volt kommunista erők hatalmi folytonosságát is csak díszből piszkálgatja időnként a médiájuk. Magyarán, a baloldali pártok körül létrejött véleményformáló közeg simán elfogadta ezt a szimbólumot, ahogy most elfogadja a szélsőjobb támogatását, elfogadja az erőszakot, tulajdonképpen bármit, ami újra a hatalom közelébe juttatja. Ezért mer Gyurcsány fenyegetni és a söpredék elé prédául dobni olyanokat, akiknek a saruszíját sem oldhatná meg.