Mikor lett kisgazda?
– Mielőtt kérdésére válaszolnék, hadd jegyezzem meg, hogy ugyancsak szegényes és féloldalas pályaívet rajzolt fel, de ezt már megszoktam. A Független Kisgazdapárt újpesti szervezetébe 1956. október 29-én léptem be.
– Mikor kapcsolódott be a párt munkájába? Úgy tudom, 1989-ben, a rendszerváltás kezdetén megkereste Pártay Tivadar akkori kisgazda elnököt.
– Lényegesen korábban kapcsolódtam be a kisgazdapárt életébe. Az Arany Bálint nevével fémjelzett radikális kisgazdaszárnyhoz tartoztam, annak az Arany Bálintnak az irányvonalához, akit mint a Magyar Közösség második emberét kétszer is halálra ítéltek. De rendkívül jó viszonyban voltam idősb Antall Józseffel, rendszerváltó miniszterelnökünk édesapjával és magával a későbbi kormányfővel is.
– Hogyan fogadták önt az idős kisgazdák és Pártay?
– Pártay Tivadarral 1988 késő őszén vettem fel a kapcsolatot. Ebben az időben Antall József is megjelent a kisgazdapártban, aki először az FKGP főtitkára, majd elnöke szeretett volna lenni. Ezért megdöbbentőnek tartottam, miszerint kezdetben nem akart hozzájárulni ahhoz, hogy a kisgazdapártot a történelmi nevén támasszuk fel.
– Tehát a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt néven?
– Ő azt szerette volna, ha Bajcsy-Zsilinszky Endre nevét veszi fel a kisgazdapárt. 1988. november 18-án megjelent a Pilvax kávéházban az FKGP alakuló ülésén, és közölte, hogy most jön az illetékes belügyminisztériumi szervektől, s óva inti a jelenlévőket attól, hogy újraindítsák a kisgazdapártot, mivel nem fogják engedélyezni a többpártrendszert. Ráírta a jelenléti ívre, hogy megjelenése nem jelenti az egyetértését.
– Mit akar mondani azzal, hogy Antall a Belügyminisztériumban járt?
– Én tényeket mondok, az ön dolga, hogy újságíróként milyen következtetéseket von le belőlük. Meg kell említenem, hogy 1989. június 3-án és 4-én összegyűlt a Független Kisgazdapárt nagyválasztmánya Érden. Ott megjelent Antall József, aki szeretett volna az FKGP elnöke lenni. De sem ő, sem én, aki a pártfőügyészséget pályáztam meg, nem kerültünk fel a hivatalos jelöltlistára. Akkor úgy döntött a nagyválasztmány, hogy aki nincs rajta a hivatalos jelöltlistán, az úgy kerülhet fel, ha a jelen lévő négyszázharminchét küldöttből legalább száz feláll, ezzel jelezve támogatását. Történelmi tényként mondom el, hogy Antall neve hallatán egyetlenegy személy sem, az én nevem elhangzására azonban több mint százan felálltak. Hogy ez mennyiben motiválta Antall érzelmeit a kisgazdapárttal kapcsolatos későbbi magatartásában, ennek részleteiben nem kívánok elmerülni.
– Említette, hogy Pártay Tivadarral közelebbi kapcsolatba került. De egy idő után Pártay ön ellen fordult. Mi volt ennek az oka?
– Konkrét, rendkívül negatív csengésű választ tudnék adni, de úgy gondolom, halottról jót vagy semmit. Annyit azonban elmondhatok, hogy Pártay rendkívül jó viszonyban volt velem mindaddig, amíg nem akartam egyesíteni a kisgazdapárt erőit. Elfogadhatatlannak tartottam, hogy Vörös Vince ne legyen benne a pártvezetésben. 1989 tavaszán elmentem Vörös Vincéért Bakonyára, és elvittem Balatonszárszóra, Pártay Tivadar nyaralójához, ahol tavasztól őszig életvitelszerűen tartózkodott. Mikor megérkeztünk, Pártay éppen Oláh Sándorral válaszlevelet fogalmazott az MSZMP-nek. Ismertették, az MSZMP levelében arra kérte a kisgazdapártot, hogy ne vegyen részt az Ellenzéki Kerekasztal munkájában, ellenben javasolta, hogy az általa kezdeményezett tárgyalásokon vegyen részt. A válaszlevélben Pártay Tivadar Oláh Sándorral egyetértésben azt írta, hogy az FKGP semmiféle kapcsolatba nem lép az Ellenzéki Kerekasztallal, ellenben elfogadja az MSZMP felkérését a közvetlen tárgyalásokra. Akkor én az asztalra csaptam, és nemzetárulásnak neveztem ezt a magatartást, nagyon összevesztem Pártayval.
– Mivel indokolta véleményét?
– Azzal, hogy a kisgazdapárt az az erő, amely az utolsó legitim hatalom volt Magyarországon, akkor pedig miért nem veszünk részt a nemzet újraaktivizálásának tárgyalássorozatán? Miután ezt elmondtam, mindenféle taknyosnak lehordott Pártay Tivadar, mondván, hogy nincsen olyan politikai tapasztalatom, mint neki, és ebbe ne szóljak bele. De én továbbra is tiltakoztam. Mellettem keményen kiállt Vörös Vince is, végül finomítottak a levél tartalmán. Én ezért Vörös Vince egyetértésével jeleztem az EKA alakuló ülését megelőzően, hogy bár még hivatalosan nem vehetek részt a munkában, de a kisgazdapárt radikális szárnya ki fogja harcolni, hogy részt vegyünk az üléseken. Így is történt. Először szakértőként, majd a tárgyaló küldöttség tagjaként részt vettem a munkában. Az FKGP küldöttségét Prepeliczay István főtitkár vezette, de az aláíráson túl másra nem mert vállalkozni, helyettesét, dr. Boros Imre pártfőügyészt – aki nem azonos a későbbi miniszterrel – pedig gyűlölte, és nem engedte szóhoz jutni.
– Ön többször hangsúlyozta, hogy a kisgazdapártot le akarják szalámizni. Mire gondolt?
– Grósz Károly a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások végén elszólta magát. Ugyanis Hornyák Tibor felidegesítette egy megjegyzésével, mondván, hogy mit beszélnek maguk, úgysem akarják engedélyezni a többpártrendszert. Erre Grósz magából kikelve ordította: „Ne beszéljen hülyeségeket, hiszen mi már rég beépítettük a pártjaikba az embereinket. Akkor meg miért ne engedélyeznénk a többpártrendszert?!” Grósz Károly elszólásából megtudtam, hogy nemcsak mendemonda, hanem valóság: a kommunisták beépítették ügynökeiket az ellenzéki pártokba. A neo-ultraliberális erők a két történelmi pártot, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártot meg a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot nem akarták beengedni a rendszerváltók közé. Amikor ezt tapasztaltam, itt hagytam a sok budapesti ügynököt, és vidékre utaztam. Szónoklataimmal felráztam a falu népét, és ezzel hatalmas erőt szabadítottam fel. Az FKGP a választásokon a harmadik legerősebb pártként, csaknem tizenkét százalékkal bejutott az Országgyűlésbe. Ezt olyan körülmények között értük el, hogy 1989 decemberében kettészakították a kisgazdapártot, és létrehozták az FKGP mellett a Nemzeti Kisgazda- és Polgári Pártot. Az is elgondolkodtató volt, hogy Pártay Tivadar a kisgazdapárt lapjában, a Kis Újságban Ómolnár Miklósnak, a lap felelős szerkesztőjének segítségével két nappal a választások előtt támadást indított ellenem és az FKGP ellen. Később Pártay azt nyilatkozta, azért akart lejáratni engem és a pártot, nehogy az FKGP nyerje meg a választásokat, mert nem voltunk felkészülve a kormányzásra.
– Ómolnár Miklós könyvet írt önről Torgyán a kapuk előtt címmel.
– Tűz és víz voltunk mi ketten. Ómolnár Miklós egészen más politikai irányultságot képviselt, mint én. Hogy Ómolnár Miklós miként került a Független Kisgazdapárt környékére, azon ön elgondolkodhat, nekem ezt nem kell tennem, mert erről kialakult meggyőződésem van. Megjegyzem, Pártay és Ómolnár a kisgazdapárt szinte teljes választási pénzét, csaknem nyolcmillió forintot arra fordította, hogy a Kis Újság lejárató számát kellő számban kinyomtassa, és engem, valamint a pártot megfossza a győzelem lehetőségétől. Az Arany János utcai székházunkból hordták szét a kötegeket MSZMP-s és SZDSZ-es aktivisták, akik terítették az újságot.
– Nem tudom elhinni, amiket mond. Pártay Tivadar az FKGP tiszteletbeli elnökeként régi, igazi kisgazda volt, recski rabként szenvedte meg az ötvenes éveket. Éppen ő szövetkezett volna a kisgazdapárt szétverésére a baloldallal?
– Erről nem akarok többet mondani, mint említettem, halottról jót vagy semmit. De én az ön által is ismert történelmi tényekről számoltam be, amelyekről dr. Virágh Ferenc történész is részletesen írt. Azt tanácsolom, olvassa el azoknak a kisgazdáknak az emlékiratait, akik a Pártay Tivadar által tett tanúvallomások figyelembevételével ítéltettek el.
– Említette, hogy az újonnan alakult és a történelmi pártokba ügynököket küldött az MSZMP. Nagy Ferenc József, a rendszerváltás első kisgazda elnöke viszont azt nyilatkozta lapunknak nemrég, hogy önt küldte a baloldal, azaz éppen ön volt a beépített ember.
– Én vagyok az egyetlen személy a teljes magyar politikai közéletben, akit legalább ötször világítottak át, és ezek közül az első hat éven keresztül tartott. A média mindent elkövetett, hogy „keresztre feszítsenek”. Harminc éven keresztül nem vezették be a lakásomba a telefont a kommunizmussal való szembenállásom miatt annak ellenére, hogy a fővárosban ügyvédi praxist folytattam, a feleségem pedig Pécsett operettprimadonnaként dolgozott. Azok a tisztek, akik 1956 után megindították ellenem a büntetőeljárást a szabadságharcban való részvételem miatt, hogy megpróbáljanak erőszakkal beszervezni, elmondták, hogy megtörhetetlen voltam, megtagadtam a velük való együttműködést. Ezek az iratok ma is megvannak.
– Akkor miért fogalmazzák meg ezeket a vádakat ön ellen?
– Mert egyedül csak tőlem féltek és félnek a mai napig is! Nagy Ferenc József termelőszövetkezeti elnök volt, aki az állampártban puskával is rendelkezett, míg én telefonnal sem.
– Az átvilágítását is botrányok kísérték.
– Antall József árnyékot akart vetni a nevemre, és a média ügynök elemei is mindent elkövettek, hogy ártatlanságom dacára besározzanak. Mindennek az az előzménye, hogy a gyökeres rendszerváltás híve voltam. Ezért a nézeteltéréseink egyre szaporodtak. Az úgynevezett reformkommunistákkal összejátszók nem voltak hajlandók megengedni a radikális rendszerváltást, így azt sem, hogy a régi rendszer prominens személyiségeit kizárjuk a közéletből.
– A borítékügyre gondol?
– Nem csak arra. A jogi helyzet az volt, hogy míg fel nem állnak az átvilágítóbírák, addig a bíróságnak ilyen ügyeket nem lehetett tárgyalnia. Antall Józsefet fel is jelentettem, pereket indítottam ellene, de hiába fordultam a bírósághoz, mert nem tárgyalták a feljelentésemet.
– Hogyan lehetett Tutsek vérbírónál fogalmazó?
– Nem az említett személy, hanem a Fővárosi Bíróság fogalmazója voltam, akit szinte naponként osztottak be a legkülönbözőbb tanácsokhoz jegyzőkönyvvezetőnek. Az ön által említett vérbíró pedig feljelentett engem a Fővárosi Bíróságon, mert nem voltam hajlandó vele együttműködni. Feljelentésére dr. Bimbó István, a Fővárosi Bíróság akkori elnökhelyettese a BM politikai osztályához fordult, hogy a népi demokratikus államrend elleni izgatás és más „bűncselekmények” miatt indítsanak ellenem büntetőeljárást, de dr. Szakács Ödön, a Fővárosi Bíróság akkori elnöke nem engedte ezt. Így három hónapnyi jegyzőkönyv-vezetői múltam után szabadon távozhattam a Fővárosi Bíróság kötelékéből. Azonban amit én megtagadtam, azt Z. Gy., Göncz Árpád köztársasági elnök kegyelmi osztályának vezetője teljesítette.
– Térjünk vissza a borítékügyre! Zsíros Géza volt kisgazda politikus ebben a sorozatban azt állította, hogy amikor Antall József miniszterelnök kiosztotta az átvilágítási borítékokat a kisgazda képviselőknek, ön volt az egyedüli, aki nem bontotta fel.
– Mert megmondtam, hogy engem ne a politikai ellenfelem világítson át.
– Állítólag Cseh Sándor tépte fel az ön borítékját.
– Nem tépett fel semmit. Eléggé közismert, ami történt. A borítékot visszaadtam Antall Józsefnek azzal, hogy tisztességes eljárásban világítsanak át, vagy a televízió egyenes adásában világítsuk át egymást.
– A kisgazdapártot sorozatos botrányok kísérték. Ezt mivel magyarázza?
– Azzal, hogy sem az MSZDP-t, sem az FKGP-t nem akarták beengedni a rendszerváltó erők közé. Rendszerváltó erőnek jöhetett az SZDSZ, ifjúsági szervezete, a Fidesz meg a szocialisták. A Magyar Demokrata Fórumot csak azért engedték be, mert megszállták az MSZMP-sek.
– Mégis rendszerváltó, nemzeti ügyért kiálló párt volt az MDF és a Fidesz, amely később elszakadt az SZDSZ-től.
– Volt néhány nemzeti érzelmű személyisége az MDF-nek, mint ahogy a Fidesznek is van, de nem ők irányítják ezt az erőt. Az a pár nemzeti gondolkodású politikus csak zászlónak kell. Olyan rendszert teremtettek Magyarországon, hogy teljesen mindegy, a baloldal vagy a jobboldal győz, a lényeg, hogy a liberálisok kormányozzanak. Megkérdezem öntől, vajon miért tett ellenem büntetőfeljelentést Pozsgay Imre 1990 elején politikai okokból?
– Miért?
– Azt nyilatkoztam, hogy nemcsak jobboldali fasizmus van, hanem baloldali is, mert a kommunisták fasiszták.
– Pozsgay Imrét nehezen tudom elképzelni fasisztának. Magára vette?
– Igen, ezért tett büntetőfeljelentést ellenem.
– Az FKGP parlamenti frakciója 1991 márciusában megvonta öntől a bizalmat mint frakcióvezetőtől, majd április 29-én mégis a kisgazdapárt társelnöke, június 29-én elnöke lett. Nagy Ferenc József addigi elnök puccsnak minősítette a nagyválasztmány ülését.
– Az FKGP nagyválasztmányának ülését ő hívta össze, bonyolította le. De mindenki nekiesett, és engem akartak vezetőnek. Miféle puccs volt ez? Önmaga ellen szervezett puccsot?
– Nagy Ferenc József arra hivatkozott még, hogy miután ön elnök lett, baloldali vállalkozókkal vette körül magát, például a cigarettaügyeiről elhíresült Nikházy Gáborral, Kocsis Andrással.
– Nikházy az Újpest Sportklub elnöke lett. Kocsis András pedig vállalkozó volt, aki Antall József környezetében is megfordult. Tény, hogy sokan megkerestek azok közül is, akiket később nemkívánatos személyeknek értékeltem. Azért küldtek a környezetembe ilyen elemeket, hogy lejárassanak, szélsőségesnek állítsanak be, holott én kifejezetten egy erőteljes nemzeti vonalat építettem ki a kisgazdapártban. Meg kell nézni a névsort, hogy kiket vettem magam mellé. Engem, az Antikommunista Világliga volt soros elnökét még az úgynevezett jobboldali sajtóban sem engedtek és a mai napig sem engednek megszólalni. Miután Orbán Viktort és a Fideszt hatalomra segítettem, még a Magyar Nemzetben sem fejthettem ki a nézeteimet. Most is csak az engem lejáratni igyekvő kérdések kapcsán nyilatkozhatok. Megint a baloldal, a neo-ultraliberalizmus uralkodik ebben az országban. Lepaktáltak a jobboldallal. Az az „elv” uralta el a politikuselitet, hogy ma én kormányozok, és nem bántalak téged, holnap te kormányozol, és nem bántasz engem.
origo.hu
Orbán Viktor: Ez a legsötétebb óra, amiben vagyunk
