Csőd

A kereszténydemokraták, akik legutóbb Fóton tudtak nyertes polgármestert állítani Mádly Zsolt személyében, nem rejtik véka alá, hogy a KDNP a családok pártja. Ritka bátorság ez az individualizmus elhúzódó tobzódása idején, amikor a szabadságjogok kiteljesítésének leple alatt a társadalom atomizálásában érdekelt erőközpontok a családot éppúgy a történelem lomtárába küldenék, mint a nemzetet. Tiszta sor: a globalizmus hazai helytartói könnyebben manipulálhatják az elszigetelt munkaerőt, a média vezérelt választót, a magányos fogyasztót, mint azt, aki mindenféle közösségekbe, íratlan szövetségekbe, famíliákba kapaszkodik. Az ilyennek a végén még az is az eszébe juthat, hogy a kapitalizmus mai álszent gyakorlata által gerjesztett általános válság kezelésére nem feltétlenül csak a mentőövet dobó államok, uniók, gőgös bankszövetségek és kusza multinacionális hálózatok alkalmasak, hanem a család is: szülők, gyermekek, testvérek.
A magyar kereszténydemokraták a családvédelem ügyében szerencsére nem csupán szóvirágokat gyártanak, hanem törvényjavaslatokat is: a családi adózásról, a nyugdíjról, a földről. Nem hangolja le őket, hogy a jelenlegi hatalomgyakorlók egyelőre olvasatlanul söprik le az asztalról ezeket a komoly szellemi-politikai teljesítményeket. Lesz ez még másképpen is. A jelenlegi hatalomgyakorlók például pár napja még adót akartak növelni – most meg válságkezelés gyanánt már adót csökkentenének. Igaz, korántsem mindegy, hogy a lopakodó jövedelemátcsoportosítás során kiknek kedveznek és kiket sújtanak – de egyszer talán még a családi adózást is a saját ötletükként adják majd elő. Nem árt, ha van mire támaszkodniuk. A legújabb kereszténydemokrata kezdeményezés a családi csődvédelemről ismételt cáfolata annak a sulykolt kormánypárti rágalomnak, hogy a polgári ellenzéknek ne volnának épkézláb ötletei az alternatív kormányzásra. Ez a friss jogi műhelymunka abból indul ki, hogy a pénz- és hitelpiaci krízis hazánkban már mindenoldalú válságba torkollott, míg a kormány tehetetlen. A válság hatásai még csak részben láthatók, de már most is félelmetesek. Négy hónap után újabb számok kerültek elő, de ezeknek sem lehet jobban hinni. E hazug és felelőtlen politika legkiszolgáltatottabb áldozatai a családok, amelyeknek küszöbönálló fizetésképtelenségével még elméletben sem foglalkozik a kormányzat. A gazdálkodó szervezeteknek bő évtizede rendelkezésére áll már a csődeljárás eszköze – a számláit fizetni képtelen, csődbe került család fenntartójának azonban a letöltendő szabadságvesztéssel kell szembenéznie. Jóllehet más országok gyakorlata szerint már az is önmagában érték, ha a fizetésképtelenség esetére szabályozott, törvényi garanciákkal ellátott eljárási rend van érvényben.
A tűzoltómunkára felállított ellenzéki munkacsoportok az intézményrendszer, a hatósági jogalkalmazás és a szabályozott csődeljárás kérdéskörét vizsgálják. Szerintük a bíróság válna központi szereplővé, amely a csődvédelmet kérő kezdeményezésére, peren kívül lefolytatná az eljárást úgy, hogy az egyszerű, rugalmas, jól áttekinthető, különösebb előképzettség nélkül is érthető legyen. A családi csődbiztos kötelezettsége lenne felmérni a kialakult helyzetet, elkészíteni a család vagyonmérlegét, s új intézményekre is szükség van: szakosított pénzintézetre, szociális bankra. A lényeg, hogy senkit ne veszélyeztessen közvetlenül, mindennapjaiban a kormány tehetetlensége miatti összeomlás réme. Az uzsorakölcsönökkel padlóra vitt családok közül csak a fővárosban minden huszadik a csőd szélén áll. Nincs idő tétlenkedésre: nem lehet várni az államcsődig…