– Mióta foglalkozik az emberiesség elleni bűncselekmények jogi kategóriájával, ezen belül is a Biszku-üggyel?
– A Zétényi–Takács-törvény (a kommunizmus idején politikai okokból elkövetett súlyos bűncselekmények üldöztetéséről szóló törvény – a szerk.) Alkotmánybíróság általi megsemmisítése már egyetemi tanulmányaim idején is komoly viták tárgya volt. Én nagyra becsülöm, és a jogállam megszilárdítása szempontjából kulcsfontosságúnak tartom az Alkotmánybíróság elmúlt két évtizedes tevékenységét, de ettől függetlenül a Zétényi–Takács-féle igazságtételi törvény alkotmányellenessé nyilvánítása nagymértékben járult hozzá a rendszerváltozás erkölcsi adósságának felhalmozásához. A német alkotmánybíróság előtt a hasonló megoldást alkalmazó, és az NDK állampártja főbűnöseinek felelősségre vonását lehetővé tévő jogszabály alkotmányosnak bizonyult. Tehát az igazságtétel kérdése már egyetemi tanulmányaim óta foglalkoztat, a konkrét javaslattal viszont Gellért Ádám keresett meg, és azóta igyekeztem elérni, hogy törvény lehessen belőle.
– Mi az oka annak, hogy a többi posztszocialista országban már megtörtént a „Biszku Bélák” felelősségre vonása, nálunk azonban továbbra is várni kell erre?
– Elsősorban a már említett Zétényi–Takács-törvény megsemmisítése. Bár az Alkotmánybíróság akkori tagjai a felelősséget gyakran az ügyészségre hárítják azzal, hogy a nemzetközi jog eddig is szélesebb körben adott volna lehetőséget a büntetőeljárások megindítására. Tény, hogy a kommunista emberölések közül csak a sortűzperekben történt vádemelés, de kérdéses, hogy világos jogi háttér nélkül tehetett-e volna többet az ügyészség. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy például Lengyelországban is folynak nemrég indult eljárások kommunista vezetőkkel szemben.
– A lex Biszku alapját jelentő javaslatot Gellért Ádám készítette. Szerinte alapvető probléma, hogy a felelősségre vonást biztosító emberiesség elleni bűncselekmény kategóriát nem emelték át a nemzetközi jogból a belső jogba. A bíróknak eddig nem volt jogi kapaszkodójuk.
– Azért nyújtottuk be a törvényjavaslatot, hogy világos jogi helyzetet teremtsünk. Gellért Ádám és mások is elmondták korábban, hogy Európa számtalan országában kialakult joggyakorlata van a Nemzetközi Katonai Törvényszék alapokmányában szereplő tényállásoknak. A megtorlások irányítói, illetve a koncepciós perekben saját hivatásuk legszentebb szabályait eláruló bírák és ügyészek jelentik azt a személyi kört, akiket a javaslat érinthet.
– A nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék alapokmánya meghatározta az emberiesség elleni, a béke elleni és a háborús bűncselekmény kategóriáját. 1968-ban New Yorkban egyezményt írtak alá arról, hogy ezek soha nem évülnek el, Magyarország pedig 3 évvel később törvényerejű rendeletben ezt elismerte. Ez alapján már rég megtörténhetett volna a felelősségre vonás, nemde?
– Való igaz, a törvényszék alapokmánya tartalmazza a felsorolt bűncselekményeket, melyekre az 1968-ban Magyarország által is aláírt nemzetközi egyezmény az elévülést kizárta. Az 1971-es törvényerejű rendelet ezt ugyan kihirdette, de ha pontosan megnézzük a kihirdetett szöveget, akkor látható, hogy az csak hivatkozik az alapokmányra, anélkül, hogy e tényállásokat közvetlenül a belső jog részévé tette volna. Ebben a felemás helyzetben az Országgyűlés feladata, hogy egyértelmű jogi helyzetet teremtsen. Ez a törvényjavaslat erre irányul.
– Az új alaptörvény nemzeti hitvallás része is kimondja, hogy tagadjuk a kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését. Ez alapján is lehetne akár eljárást kezdeményezni?
– Az alaptörvény értelmezési klauzulája világosan rögzíti, hogy az alaptörvény rendelkezéseit a nemzeti hitvallással összhangban kell értelmezni. Az alaptörvény az egyetlen jogszabály, melyet az Alkotmánybíróság sem vizsgálhat. Ha az ország legmagasabb szinten álló jogi normája fogalmazza meg az elévülhetetlenséget, akkor annak gyakorlati jelentősége is kell, hogy legyen.
– Ha a törvényjavaslat átmegy a Házon, létezik olyan eshetőség, hogy Biszku Bélára nem lehet majd rábizonyítani az emberiesség elleni bűncselekmény elkövetését?
– Történelmi tény, hogy Biszku a megtorlás idején a fizikai megsemmisítés mértékét kevesellte, ebbéli elégedetlensége egy általa írt levélben is fennmaradt. Ettől még természetesen bármely eljárás során fennáll a felmentés elvi lehetősége, sőt elvileg még az is, hogy vádemelésre sem kerül sor. Éppen azok a koncepciós perek szolgálnak alapul az általunk remélt felelősségre vonásra, ahol ilyen jellegű bizonytalanságok nem voltak. Ezért nem lennénk őszinték, ha nem tennénk egyértelművé, hogy a javaslat valóban azt a célt szolgálja, hogy az ’56 utáni megtorlásban vezető szerepet vállalók büntetőjogi felelőssége megállapítható legyen. Ugyanakkor egy országgyűlési képviselőnek különösen tartózkodnia kell attól, hogy konkrét ügyekben konkrét elvárásokat fogalmazzon meg. A mi szerepünk a jogszabály elfogadásával véget ér.
– Milyen útjai lehetnek az ön által benyújtott törvényjavaslatnak?
– Egyszerű és világos útja van. Hétfőn az alkotmányügyi bizottság támogatta egyhangúan a javaslatot, bár az LMP és az MSZP delegáltja ott nem szavazott, de ennek nem politikai oka van: korábban el kellett menniük az ülésről. Kedden az emberi jogi bizottság is megvitatta a tervezetet: itt már mind az öt párt képviselője jelen volt, és szintén egyhangú volt a támogatás.
– Amit mond, abból úgy tűnik, a javaslatból törvény lesz.
– Valóban, ez szinte biztos, hiszen eddig a bizottsági szavazásoknál minden frakció támogatta a törvénytervezetet. Nagyon örülnék, ha ez a 100 százalékos támogatottság a végszavazásig fennmaradna, ezért az ellenzéki frakcióknak is jeleztem, hogy a törvény eredeti célját nem veszélyeztető módosító indítványokra nyitottak vagyunk. Ezen kívül egy ilyen javaslat elutasítását nagyon nehezen lehetne megindokolni, hiszen a „nem” szavazat azt is jelentené, hogy az így szavazó képviselő ellenzi, hogy Magyarország a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségeinek eleget tegyen.
– Akárhogy is forgattam a törvényjavaslat szövegét, a nürnbergi törvényszék által elfogadott emberiesség elleni bűncselekmény kategóriában nem találtam kitételt, amely alapján csak a megtorlások megrendelőit lehetne felelősségre vonni. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy további javaslatra lesz szükség, hogy ne csak a főkolomposok bűnhődjenek. Mi az oka ennek?
– Én nem mondtam, hogy további javaslatokra lesz szükség. Kizárólag az ügyészség és a bíróság jogosult eldönteni, hogy milyen személyi körre alkalmazható a törvény. Én a lehető legszűkebb kört említettem, de sem jogom, sem okom nincs arra, hogy pontosan meghatározzam, és különösen, hogy lezárjam az érintett személyi kört, mivel az alapokmány nem ranghoz vagy tisztséghez, hanem a tényállásban meghatározott magatartáshoz fűz jogkövetkezményeket.
– Várhatóak további törvényjavaslatok az ügyben?
– Egyelőre nincs további ehhez hasonló javaslat az Országgyűlés előtt, de természetesen a törvénykezdeményezés joga minden országgyűlési képviselőt megillet.
