A hozzászólók többsége azonban (cikkünk publikálásáig) nem feltétlenül osztoztak a szervezet örömében és lelkesedésében. A megjegyzések nagy része arra az ellentmondásra hívja fel a figyelmet, amely felett a kezdeményező, Setét által vezetett Ide tartozunk! Facebook-csoport és az annak kiemelt jelentőséget tulajdonító, Méltóságot Mindenkinek Mozgalom weboldala, a CoMMMunity szemet hunyt. Nevezetesen, hogy a Milla is pont egy olyan lépést üdvözöl, amelyet ők maguk megpróbáltak a sokszor kritizált új médiatörvény számlájára írni.
Az MMM oldalán úgy tudósított pont a Milla első tüntetéséről, hogy a 2010-es médiatörvénynek köszönhetően jön majd „a centralizálás, a kádári időket idéző cenzúra”, amely veszélybe sodorja „a közlés szabadságát, az információ tisztaságát, a demokráciát, a jogállamiságot”, ez pedig öncenzúrához vezet majd, a továbbiakban pedig következnek a mentális zavarok. Mégis: a „Pesty-ügy” kapcsán erre hivatkozva kérték a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapot, hogy „a műsor szerkesztőjét vonja felelősségre, tartózkodjon a további törvénysértéstől, és tartsa be a médiatörvényben foglaltakat”.
Így nem lehet problémát megoldani
Ezt nevezte a Milla tehát a civil érdekérvényesítés nagyszerű példájának, más viszont a tabusítást látja a lépésben. Ezt nevezte az egyik legnagyobb hibájának Pikó András, a Klubrádió műsorvezetője és a Milla alternatív köztársasági elnökválasztásának döntőse. „Mint liberális újságíró nem az együttműködést, nem a párbeszédet, nem a valódi vitákat segítettem, hanem nagyon sokszor tabusítottam dolgokat. Mi van a politikai elittel, cigánykérdés Magyarországon. Nem emberként néztem rájuk, hanem áldozatként. Ha emberként nézel a másikra, akkor látod az erényeit, a hibáit, a jó és rossz tulajdonságait. Ha áldozatként nézel rá, akkor semmit nem látsz, csak a feladatot, meg azt, hogy fel tudod mutatni azt, hogy itt van egy probléma: meg kell oldani. Mindenki szeresse őket, és mindenki karolja fel őket. Így nem lehet problémát megoldani. És mivel huszonvalahány éven keresztül ez ment, ez volt a rosszul értelmezett politikai korrektségnek a liberális kánonja, ezért megoldást sem találtunk.”
„Cigány emberek nyilatkoztak benne a való világról. Magukról! Ha tetszik, ha nem. Én sem rajongok a Pestyért, de kis hazánkban ez a helyzet. Itt. Ma.” – Ezt már egy hozzászóló írja. Kis görgetés után találjuk meg azt a véleményt, amely szerint „elég morbid”, hogy „egy olyan fórum, amely a sajtószabadságért küzd, győzelemként ünnepli egy televíziós műsor »letiltását«”. Valamivel lejjebb egy újabb kommentelő azzal kezdi, hogy megnézte a filmet. Úgy látja, hogy abban „felvetnek problémákat, amikről beszélni kell, és megmutatnak egy csomó olyan romát, akik példát mutatnak! Nem értem, hogy miért rasszizmus az, amiről ez a film szól! Tényleg nem értem azokat, akik szerint nincs miről beszélni (és azokat se, akik szerint ez faji kérdés)”. Van viszont, aki névváltoztatást javasol a Millának: „Egymillióan a magyar cenzúráért? Gratulálok a győzelemhez, ezzel tényleg minden probléma megoldódott!”
