„Nincs elég munkaerő!” – szíttak bele a harci pipákba szombaton. Aztán eljött a vasárnap, és kiderült, hogy a magyar GDP az első negyedévben, felülmúlva minden várakozást, 5,2 százalékkal nőtt a tavalyihoz képest.
És most megint ott ülnek, összeszakadt, elrongyolódott „szakértelmüket” szárítgatják a magyar GDP-hegyek friss szellőjében, és várják, hátha történik majd végre valami rossz is.
Mert ezek a rosszra várnak. Hogy végre felkiálthassanak, mint Machbet boszorkányai: „Na ugye! Én megmondtam!” Nekünk pedig annyi dolgunk maradt, hogy néha vessünk egy pillantást a szerencsétlenekre.
A rosszra várókra, a GDP-hegyek eltévedt vándoraira. Vessünk rájuk olykor egy-egy pillantást, és unalmasabb, téli estéken, amikor kisunokánk az ölünkbe kéredzkedik, mondjuk el neki okulásul:
– Képzeld te gyerek, a Kéri László bácsi ma eljutott a Róna Péter-lapálytól egészen a Petschnig Mária-hágóig, mert még mindig a magyar összeomlást keresi.
– Vigyünk neki hamuban sült pogácsát, nagypapa?
– Nem kell kisfiam. Ők csak a maguk kosztján szeretnek élni…
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!