Mintha csak naptárból dolgozna a világpolitika forgatókönyvírója: fél éve még attól tartottunk, a Koreai-félszigeten feszítik túl a húrt, amikor a tavaszt vártuk, India és Pakisztán katonai incidense borzolta a kedélyeket, most, a nyári napfordulóra pedig kis híján amerikai–iráni háborúra ébredtünk. Ha hinni lehet Donald Trumpnak, tíz percen múlt a támadás, mígnem Washington végül visszakozott. Az amerikai elnököt ugyan nem úgy ismertük meg, mint akinek szavai egyenesen a Szentírásba kívánkoznak, de ha a világ legfontosabb hatalmának első embere ilyen fenyegetéssel él, az önmagában jelzi a helyzet súlyosságát.
Miközben a kiberháborút már meg is indították, a fegyveres konfliktus ki nem robbantásáért mindkét fél magának követeli az erkölcsi győzelmet. Trump szerint 150 iráni halálát nem érte meg, hogy megtorolják egy drón lelövését, Teherán pedig azt állítja, egy felderítőgép 35 fős legénységét kímélte meg, amikor nem vadászta le azt is.
Vannak országok, ahol a merényleteket leszámítva minden vicces (Belgium?), és vannak olyanok, ahol még a vicc sem az. Irán ilyen ország. Amerikával és Izraellel nyíltan ellenséges viszonyban van a síita iszlám köztársaság, de öbölbeli arab szomszédaival, így a szunnita központ Szaúd-Arábiával sem jár éppen össze barátilag. Komoly a befolyása Irakban, Szíriában és Libanonban, üzletel az oroszokkal és Európával. Az immár hetek óta fokozódó háborús feszültség érzékenyen érinti a nyersanyagárakat. Mindezzel egy nagy háború minden lehetséges összetevője ott fekszik a konyhapulton. De a szakács még késik: senki nem vállalja egy beláthatatlan következményekkel járó konfliktus ódiumát. Ha szerencsénk van, a Jóisten jókedvében teremtette a Hormuzi-szorost: azért, hogy kereskedjenek rajta. Ott halad át a tengeren szállított kőolaj és cseppfolyósított gáz jelentős része. De ott lőtték le az amerikai drónt is.
Mindennek komoly belpolitikai felhajtóereje van legalább három kulcsországban. Izrael megismételt választások elé néz, Amerikában pedig már minden a 2020-as választásokról szól. Mindkét országban imponál a jobboldali tábornak a kemény Irán-politika.
