Jimmy Cartertől 1980-ban azért köszöntek el a választók, mert több száz napja képtelen volt megoldani az iráni túszválságot. Erre egy bizonyos kor felett minden amerikai emlékszik, Ben Affleck az Argo-akció című, nálunk is népszerű filmje óta pedig a fiatalabbak is. Carter már negyven éve az a kedves bácsi, akinek mindenkihez van egy jó szava, és házakat ácsol a rászorulóknak. Trump nagyon nem kedves bácsi, senkihez sincs egy jó szava, és a saját egóján kívül nem akar ácsolni semmit. De Washingtonon belül is több irányból nyomás nehezedik rá, hogy békésebb avagy keményebb irányba alakítsa az Irán-politikát. Ez a játszma nem dőlt még el, miközben a Pentagon élén történetesen nem áll kinevezett miniszter.
Vannak, akik már a 2003-as iraki háborút idézik fel. Akkor is tömegpusztító fegyvereket gyanítottak a háttérben, és ebből lett a casus belli. De Irán nem feleltethető meg Szaddám Huszein vallásilag és etnikailag töredezett Irakjának. Miközben a világ egyértelműen legerősebb hadserege az amerikai, a 82 milliós Iránt sem szabad lebecsülni. A GFP-index szerint ma globálisan a 14. legkomolyabb ütőerővel rendelkezik, megelőzve Pakisztánt vagy Izraelt is. Kiváló módszer az ajatollahok rendszerének fenntartására, ha az iráni közvélemény egységbe rendeződik az amerikai fenyegetés vagy esetleg egy háború nyomán.
A főszereplők most tojástáncot járnak. A meteorológiai előrejelzések szerint forró nyár elébe nézünk. De remélhetőleg nem túl forró elé.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!