Nem Dániában, hanem az Öresund-hídon túl, Svédországban. Mert nem érdemes statisztikai adatokkal harcolni a valóság ellen, miszerint Svédország nagyvárosaiban nem olyanok a mindennapok, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Egy évvel ezelőtt történt, hogy ismeretlen fiatalok felgyújtottak egy sor parkoló autót Göteborgban, Svédország második legnagyobb városában.
Módszeresen végigjárták a kocsikat, kiütötték az ablakukat, befecskendeztek valami gyúlékony folyadékot, és lángra lobbantották az autót. Soha nem derült ki, mi vezette az elkövetőket. Svédország viszont tartja magát ahhoz az állásponthoz, hogy alapvetően jól működik a rendszer, biztonság van az utcákon, s nem szabad mindent elhinni, amit a közösségi média terjeszt.
A jelek szerint a Volvo vezérigazgatója ezt vagy elhiszi, vagy rossz személyes tapasztalatai vannak. Hakan Samuelsson ugyanis elköltöztetné az autógyár központját Göteborgból, akár a határon túlra, ahol könnyebben tudnak mérnököket felvenni, mert a szakembereknek nem kell ötször meggondolniuk, hazaér-e biztonságban a gyerekük az iskolából s miképp tudnak eljutni ők viszonylag épségben a gyárba.
Persze ez nem svéd jellegzetesség, ugyanezek a kérdések tíz éve nem merültek fel. Akkor Göteborg, Stockholm, Brüsszel vagy Amszterdam közbiztonsága teljesen elfogadható volt, lehetett éjszaka sétálni a városban, és egyetlen helybéli se tanácsolta, hogy ezt vagy azt az utcát kerülje el a külföldi, ha jót akar magának. A Volvo központjának biztonsági okokból való elköltözése szimbolikus lépés volna.
A Volvo svéd, mint az ABBA vagy az IKEA. Kulturális exportcikk, a megbízhatóság és a hűvös, északi tökéletesség szimbóluma. Az autógyár legjobb támogatója maga a svéd ideál, amelyet olyan féltékenyen őriznek az egymást követő svéd kormányok: a semleges és egyenlőségpárti, kiegyensúlyozott, környezetvédő, innovatív ország eszméje. Ahol nem beszélnek arról, hogy „meg tudjuk csinálni”, hanem szó nélkül megcsinálják. Mondjuk a bevándorlók integrációját.
A modell szerint az országban letelepedő emberek nem lesznek bűnözők, hanem átveszik a kimondatlan és általánosan mindenkire jellemző gondolkodásmódot, küzdenek a közösség javításáért, vállvetve dolgoznak a tiszta környezetért, és százezer kilométerenként elviszik felülvizsgálatra a Volvót.
