Üzenet Itáliából

A nép nevében a nép nélkül – így is összegezhetnénk a nemzetközi baloldal politikájának lényegét, amit most éppen Olaszországban igyekeznek erényként eladni, a nép érdekére hivatkozva.

Sokadjára feszülnek egymásnak, ezúttal a költségvetés miatt nincs egyetértés Fotó: REUTERS/Francois Lenoir

A nép nevében a nép nélkül – így is összegezhetnénk a nemzetközi baloldal politikájának lényegét, amit most éppen Olaszországban igyekeznek erényként eladni, a nép érdekére hivatkozva. A hataloméhség és a nemzetek felett álló erők összekovácsolták a korábban elit­ellenes szlogenekkel népszerűséget szerzett Öt Csillag Mozgalmat a baloldali Demokrata Párttal, elutasítva az előre hozott választásokat, amit Matteo Salvini szorgalmazott. A baloldal hallani sem akart arról, hogy a nép döntsön az új kormány összetételéről, nyilvánvalóan azért, mert az eddigi belügyminiszter és pártja, a Liga folyamatosan erősödik, így komoly győzelmi eséllyel indulna a megméretésen.

Sokatmondó Salvini megjegyzése, hogy Giuseppe Contét Biarritzban, a G7-csúcstalálkozón választották meg ismét olasz miniszterelnöknek. Ezzel egyértelműen utalt arra, hogy az európai nagyhatalmak, Párizs, Berlin, illetve Brüsszel, az Európai Unió központja avatkozott be az olasz belpolitikába, mert zavarta őket a Liga eddigi kormányzása, amely az olaszok méltóságát, büszkeségét és szuverenitását védte.

Salvini utóbbi kijelentése rendkívül fontos üzenet, egyben figyelmeztetés, amit Itália határain túl – így hazánkban – is komolyan kell venni. Ahol a baloldal hatalmi, döntéshozói pozíciót szerez, ott azonnal veszélybe kerül a nemzeti önállóság, a függetlenség. Giuseppe Conte a kormányfői megbízása után arról beszélt, hogy „modernizált, szolidárisabb és befogadóbb országot” szeretne, ezzel egyértelműsítve, hogy szerinte meg kellene nyitni a kikötőket a tengeren érkező bevándorlók előtt. A korábban az uniós elittel szembehelyezkedő Öt Csillag Mozgalom teljes pálfordulást hajtott végre, és a bevándorláspárti brüsszeli vezetés szolgálatába állt.

Nem meglepő, hogy Jean-Claude Juncker, a leköszönő Európai Bizottság vezetője elsőként üdvözölte Conte kinevezését, a migránsokat a Földközi-tengeren fuvarozó NGO-k pedig vérszemet kaptak, és rögtön felszólították az új olasz kormányt, hogy semmisítse meg az eddigi belügyminiszter alkotta, szerintük rasszista és részben alkotmányellenes törvényeket, amelyekkel akadályozta a Sea-Watch és más hasonló szervezetek hajóinak kikötését az itáliai partokon.

Az Olaszországban bekövetkezett baloldali fordulat rossz hír a migrációt elutasító európai nemzeteknek, több mint intő jel minden olyan országnak, ahol a saját érdek védelmét a nemzetközi törekvések érvényre jutása elé helyezik. Magyarországon október 13-án önkormányzati választást rendeznek, ami nem a kormányzati hatalomról szól, mégsem elhanyagolható a jelentősége. A baloldali, liberális ellenzék többször bizonyította a múltban, hogy alkalmatlan még egy-egy fővárosi kerület vezetésére is, hatalomgyakorlásukat anyagi csőd, káosz és leépülés jellemzi.

S ne legyenek illúzióink, a baloldal idehaza is csak a lehetőséget várja, hogy némi uniós támogatásért feladja az ország szuverenitását, és a magyar emberekre zúdítsa a migránsokat. A napokban Gyurcsány Ferenc feleségének kijelentése világított rá, mit is gondolnak valójában: Dobrev Klára egyértelműen elutasította, hogy Brüsszel kifizesse a magyar államnak a határvédelmi költségek felét. Emlékezhetünk, hogy a kerítés megépítése után Gyurcsány Ferenc átment Szerbiába tiltakozni a határzár ellen.

Korábban már napvilágot láttak olyan elképzelések is, hogy a vonakodó kormányokat megkerülve, az önkormányzatokkal megállapodva valósítanák meg a migránsok kvóták szerinti betelepítését. Ezért sem mindegy, hogy kire bízzuk városaink, falvaink jövőjét. Mi döntsünk, mert könnyen előfordulhat, hogy ellenkező esetben majd mások döntenek rólunk.