Kezd kissé kínossá válni, hogy több mint két hét telt el Karácsony Gergely megválasztása óta, és azóta szinte semmit sem csinál azon kívül, hogy néha baráti hangulatú interjúkat ad baráti médiumoknak. Mondhatnánk erre, hogy az újdonsült főpolgármester praxisában nem nagy újdonság ez a tétlen állapot, hiszen Zuglóban, a kerületvezetősége idején sem felfokozott munkamániájáról híresült el a baloldal munkahelykerülő túlkoros csodagyereke. Csak hát egy frissen megválasztott városvezető esetében furcsa, hogy nem lát neki azonnal annak a sok ígéretnek, feladatnak, amivel telepakolta a programját.
Még furcsább persze, hogy a máskor és másokkal szemben oly könyörtelenül számonkérő baloldali sajtó ezt angyali türelemmel, szeretetteljesen szemléli. Ám amikor idáig érünk a gondolatmenetben, korrigálnunk kell magunkat. Hiszen dehogyis tétlen ez a baloldali üstökös! Bejelentette, hogy a Lokál című ingyenes lap terjesztését minden eszközzel meg akarja akadályozni. A dolog szépséghibája, hogy éppen egy tiltással akarja kezdeni főpolgármesteri ténykedését, ami egy papíron liberális elkötelezettségű, a magát a nyílt és nem a zárt, bezárkózó társadalom hívének valló és a más vélemények elől elzárkózó személy esetében hatványozottan megmagyarázhatatlan.
Védhetetlen persze az is, hogy az álliberális, valójában posztmarxista média természetesnek tartja, és cinkosan, egyetértően hallgat, hogy egy sajtóorgánumot, végeredményben laptársukat el akarnak lehetetleníteni, kvázi be akarnak tiltani. Nem is kettős mércéről van itt szó, hanem a szocialista sajtószabadság definíciójának leporolásáról. Az ugyanis úgy szólt, hogy mindent meg lehet jelentetni, ami a szocializmus ügyét szolgálja. Ami tehát nem azt szolgálta, azt nem. A globalistának mondott újkommunista olvasatban ez úgy hangzik: minden megjelenhet, ami a globalizmus ügyét segíti elő. Ami viszont nem ilyen, hanem akadékoskodó, mint a Lokál, azt el kell taposni.
Ebből logikusan következik, hogy ha rajtuk múlik, minden nem baloldali-globalista sajtóterméket és médiumot betiltanának – természetesen azzal az argumentációval, hogy nem sajtótermékekről, hanem propagandakiadványokról, szennylapokról és -csatornákról van szó. Mert a baloldal nem jogegyenlőségben, hanem mindig monopóliumban gondolkodik. Hogy aki rivális, azt ki kell iktatni a versenyből. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a nyílt társadalomról papoló diktatúrapártiaknak sikerült a kádári három T, a támogat, tűr és tilt együttesét redukálniuk, mert soknak tartják a megengedő lazaságot. Náluk már csak két T: a támogat és a tilt szerepel a vágylistás menülapon.
