A szoros végeredményt persze lehet úgy is értelmezni, hogy a lengyel jobboldal számára közel a vég – a nyugati balliberális média szereti így tálalni az eseményeket. Az utca emberét megszólaltatva azt érzékeltetik: a lengyelek melegházasságot akarnak, a szigorú abortuszszabályok fellazítását, a határok megnyitását a bevándorlók előtt, a nyugat-európai értékek átvételét. A helyzet azonban az, hogy a lengyel embert nem egy brüsszeli gyárban készítik. A lengyelek támogatják országuk uniós tagságát, igen. Történelmi okoknál fogva szeretnének minél inkább beágyazódni az euroatlanti politikai, gazdasági és katonai struktúrákba, igen. Félnek az oroszoktól s gyűlölik az orosz propagandát, igen. Nem kérnek viszont a nyugat-európai propagandából sem, nem kérnek a központi utasításokból, elegük van a belpolitikájukba való állandó beavatkozásból, s kulturálisan sokkal közelebb érzik magukat a kelet-közép-európai népekhez, amelyek nem tudják és nem is akarják alávetni magukat a Nyugaton tomboló politikai korrektségnek.
Andrzej Duda győzelme azt is jelenti – s erre Orbán Viktor is felhívta a figyelmet gratuláló levelében –, hogy tovább erősödik a közép-európai országok együttműködése, hiszen éppen a lengyel elnök volt az, aki a térségünk országait infrastrukturálisan és energetikailag is összekötni hivatott Három tenger kezdeményezés élére állt. A lengyel elnökválasztás szempontjából tulajdonképpen egyetlen fontos következtetést kell levonnunk: a nemzetek szuverenitásáért küzdő közép-európai politikai erők egyhamar nem mennek sehova, hosszú távra rendezkedtek be.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!