Feri ugyanis virtigli posztkommunista. Sztálin, Rákosi, Kádár szellemi örököse. A proletár internacionalizmust ugyan globalizmusnak vagy multikulturális nyitott társadalomnak nevezi ma már, de ugyanarra gondol, mint régen. Elvenni azoktól, akiknek van, és elhitetni azokkal, akiknek nincsen, hogy mindez az ő érdekükben történik. A hazugság a lényege. Nem adhat mást. Iszonyatos bajban van, aki ezt nem látja, nem érti. És persze törheti a fejét az is, aki tenni akar valamit ellene, de nem akar hozzá hasonlóvá válni. Nagy kérdés, pusztán röhejes ez az ember vagy inkább veszélyes? És nem mi emeljük-e föl azáltal, hogy túl sokat foglalkozunk vele? Nos, a rossz hírem az, hogy épp azáltal rendkívül veszélyes, mert sokakat félrevezet pojácaságával, ripacskodásával. Ha nem emlegetjük fel folyamatosan, visszatérően a tetteiben, vállalhatatlan politikai manővereiben, miniszterelnökként bekövetkezett súlyos bukásában megnyilvánuló totális alkalmatlanságát bármiféle közéleti szerepvállalásra, akkor megbabonázott híveinek bemagyarázza, hogy hazugságai az igazság szenvedélyes keresésének eszközei. Ebben a felajzott állapotban, a gyűlöletnek ezen a hőfokán, amit beléjük szuggeráltak ellenünk, képesek megsemmisíteni közös hazánkat.
