Hárommillió ember kapta meg eddig Magyarországon legalább az első adag védőoltást a koronavírus ellen. Talán mondani sem kell, hogy ez mekkora logisztikai-szervezési munka, hogy a megvásárolt és valóban le is szállított oltóanyagok eljussanak a végfelhasználókig, esetenként különleges hűtőszekrényben, s a megfelelő emberek jöjjenek a megfelelő időpontban az oltásra. Működik, mert működtetik az erre hivatott szakemberek, s minden szirénhang ellenére az emberek is elmennek a rendelőbe vagy az oltópontra, és megkapják a védettséget adó szert.
Lehet persze hibákat keresni és találni, de ilyen óriási akciót még nem hajtott végre Magyarország, sőt az egész világ úgy esik át a tűzkeresztségen, hogy életek függnek az olajozott működéstől. Nincs szó arról, hogy itt mindenki abban volna érdekelt, hogy az oltakozás sikerüljön. Itt vannak tőkeerős gyógyszergyárak, amelyek nem szívjóságból gyártják a vakcinákat, hanem mert ehhez értenek és ebből élnek, s igyekeznek meggyőzni mindenkit arról, hogy az ő oltóanyaguk a legjobb, a többi rivális a nyomukba se érhet. A vakcinák pedig pénzbe kerülnek, amelyet az országok kifizetnek, csak nem terhelik rá a lakosságra, de értelemszerűen nem dobálják ki a milliárdokat az ablakon, hanem a legjobb ajánlatokat fogadják el. Mert hiába érezzük azt, hogy a világ megállt, ez csak egy új alternatívája az életnek. Ugyanúgy pörög minden odakint, csak kicsit virtuálisabbá vált az egész.
A lakosság pedig azt várja, hogy jöjjön a telefon, irányítsák őt az oltópontra, s meghallja az ezerszer hallott márkanevet, amelyet a vállába fognak fecskendezni. Előzőleg persze rengetegszer átnézte, melyik szer milyen, elolvasta az érthetetlen, orvosi szakszöveget s annak leegyszerűsített változatát a Facebookon. A bizonytalanság teljesen érthető, hiszen eddig egyetlen oltás idején se kérdezte meg az orvos, milyen vakcinát kíván a kedves páciens, és egyetlen oltás esetén se hallotta azt, hogy bárki is azt mondta volna felelős pozícióból, hogy ez vagy az a készítmény káros lehet. Most pedig a média önti a kétséget az amúgy is bizonytalan, nem mikrobiológus végzettségű átlagpolgárra. Mert az a politikai percemberke, akinek egyetlen célja ennek a kétségnek a gerjesztése, egy ilyen akciót hajt végre.
