„Nagyon valószínű, hogy azok, akik gumicsónakokon érkeztek az Egyesült Királyságba, egy olyan biztonságos európai uniós országban jártak előtte, ahol beadhatták volna menedékkérelmüket.” „A menekültek útvonalán több mint tíz biztonságosnak számító ország található.” „A Belarusz felől érkező migránsok esetében nem olyanokról van szó, akik háború, járványok vagy éhínség elől menekülnek, hanem a szomszédos ország területén hosszú távú vízumokkal rendelkező, teljességében biztonságos körülmények között élő diákokról.”
A brit belügyminisztérium, az osztrák belügyi tárcavezető és a litván külügyminiszter szavai ezek. Három ország Európa három különböző szegletében, mégis ugyanazt sérelmezik 2021 júliusában: a határaikat illegálisan átlépők, a partjaikat törvénytelenül megszállók menedéket követelnek, noha több mint gyanús, hogy előző tartózkodási helyükön nem tombolt háború, nem pusztított cunami, nem üldözte őket senki és semmi.
Hat évvel a migrációs válság kirobbanása után Európa kezd végre észhez térni. Az eddig békében élő litvánok a saját bőrükön tapasztalhatják meg, mennyire abszurddá és átpolitizálttá vált az Európai Unió menekültügyi rendszere. Szíriai állampolgárok követelnek menedékjogot Németországban, noha már Európán kívül, Törökországban biztonságra leltek. Az európai turistákat a járványhelyzet miatt alig, de az útlevél nélkül utazó, embercsempészek szolgálatait igénybe vevő afrikai partraszállókat gond nélkül engedi be Olaszország. Mindezt a politikai korrektség jegyében, a balliberális politikai elit, a szent és sérthetetlen civil szervezetek nyomására.
Nagy-Britannia persze most már azt tesz, amit akar: az uniós tagságtól megszabadulva bevezette Európa egyik legszigorúbb migrációs törvénycsomagját, az embercsempészeket és az illegális határátlépőket egyaránt keményen bünteti. Ausztria viszont ugyanabban a cipőben jár, mint Magyarország: a nyugat-balkáni migrációs útvonalon ismét megélénkült a forgalom, hazánkban csak az elmúlt hétvégén félezer illegális határátlépőt tartóztattak fel. Litvánia pedig – más eszközök híján – a kerítésépítéshez folyamodik, mégsem örvend közutálatnak, senki sem veti a szemére, hogy „nem felépíteni, hanem lebontani kell a falakat”.
