Midőn ezt írom, épp az a hír járja, hogy ma mégsem lesz eredmény. Nem csodálkozom persze, hiszen az egész bohózat szervezése olyan volt, amilyen a szövetségbe forrt szedett-vedett baloldali párthalmaz maga. Egyszerre szánalmas és nevetséges. Olvasóimat tisztelem, ezért próbálom mégis annyira komolyan venni ezt a vircsaftot, amit odaát előválasztásnak hazudnak, hogy tudjak adni némi támpontot az eligazodáshoz a paktumok és alkuk során előre levajazott végkifejlet hamisságai között. Kezdődött mindjárt azzal, hogy összeomlott a rendszer, és el sem tudott kezdődni a meghirdetett időben a szavazás. Felkészületlen bénázás vagy előre megfontolt főpróbája a választási rendszer későbbi meghekkelésének? Ez a kérdés osztotta meg a külső szemlélőket, és sokan hajlanak arra is, hogy egyszerre mindkettő. Mindenesetre dermesztő, hogy teljesen életszerű egy szabotázs kipróbálása is attól a bagázstól, amelyik naponta vet fel új ötleteket arról, hogyan lehet jogállamon kívüli eszközökkel visszaállítani a szerintük leépített jogállamot.
De ne feledjük azt a meglehetősen összetört BMW 7 típusú személyautót sem, amellyel a Jobbik kétes előéletű ózdi szervezője szenvedett balesetet. A luxuslimuzinból egy rakás szavazólap és több tízmillió forint szóródott az M3-as autópálya sokat látott úttestjére. A Gyurcsány-féle tömegpszichózisra kevésbé fogékony szavazópolgárok azóta is azon gondolkodnak, vajon mit jelent a tízmilliók és a szavazólapok ilyen egyértelmű találkozása az előválasztás sikerén fáradozó politikus társaságában. Aztán azon is csak kapkodtuk a fejünket, hogy volt, aki a sajtóból tudta meg a voksolás előtt, hogy ő visszalépett. Volt olyan is, mint Tóth Csaba Zuglóban, aki nagyon is tudja, sőt leginkább csak ő tudja, miért, de önszántából lépett vissza.
Nem állunk tehát messze az igazságtól, ha azt mondjuk, az egész jelölési és előválasztási folyamatot belengte a csalás, a hazudozás, a vádaskodás, a zsarolás és a nyilvánvaló korrupció árnyéka. Mindez azért gyalázatos, mert ezektől a politikai kalandoroktól mást sem hallunk, csak azt, hogy jó bolsevik szokás szerint épp ezeket a vádakat szórják állandóan a kormánypártiak fejére. Nem hallunk viszont Gyurcsány ügyvédjéről, Czeglédy Csabáról, aki a mentelmi jog reményében békésen kampányolgatott Szombathelyen Ungár Péterrel, a Lehet (egy frászt!) Más a Politika jelöltjével. A demokrácia és a tiszta közélet legnagyobb dicsőségére!
És mégis többen vettek részt ebben az ócska valóságshow-ban a vártnál. Ezt a tényt most próbálják úgy beállítani, mint a demokrácia diadalát, holott a választásra jogosult magyar állampolgárok hét-nyolc százaléka vette be a gyurcsányi maszlagot. De ez is sok. Nem létezik, hogy ennyien felejtették el a hazugságok és trükkök százaival elcsalt választást, az őszödi beszédet, a kiszivárgást követő időszak borzalmait, a kilőtt szemeket, a tönkretett életeket, a csődbe vitt országot. Nem létezik, hogy több százezer honfitársunkban erősebb a löttyös indulat, a zsigeri gyűlölet és a sárga irigység a józan ész diktálta megfontolásoknál.
Szerintem mindenki különbséget tud tenni megszorítás és országépítés között. Föl kell nyíljon a szemük, észre kell venniük, milyen gonosz játékot űz velük a sértett paprikajancsi annak érdekében, hogy valamelyik strómanján keresztül újra megkaparinthassa a főhatalmat. Midőn ezt írom, még mindig csak szivárognak a hírek a részeredményekről. De tulajdonképpen mindegy is, teljesen érdektelen hol, ki lett a szavazatszámlálás győztese. Gyurcsány vigyorog úgyis a háttérben, s mivel újabban nem iszik, kávét szürcsöl szappanoperájának szünetében.
Borítókép: MTI/Balogh Zoltán
