Bizonyos szempontból meg kell védenünk a mai létező baloldalt, amikor azzal vádolják, hogy nem foglalkozik a családokkal. Ez nem felel meg a valóságnak: olyannyira foglalkoznak, hogy meg akarják roggyantani, sőt szüntetni a magyar családokat. Ha hatalomra kerülnének valami tömeglélektani bukfenc és meghökkentő választói szeszély folytán, a Gyurcsány Ferenc Rokonai, Barátai és Üzletfelei Korlátlan Felelőtlenségű Társaság nem családtámogatási, hanem családtámadási rendszert építene ki.
Honnan vesszük ezt? Könnyű helyzetben vagyunk, és nem is kell jóslásokba bocsátkozni a szándékaikat illetően. Egyrészt hiába szeretné betiltani a globalista szélsőbaloldal a memóriát: a lakosság pontosan emlékszik mindarra a szőnyegbombázásra, ami 2002 és 2010 között érte a magyar családokat, amikor gyakorlatilag minden támogatást lenulláztak. Nem túlzás: a kő kövön ne maradjon! stratégiát követték az MSZP–SZDSZ-kabinetek.
Másrészt azért nem kell a delphoi jósdához fordulni, ha bárki tudni szeretné, mire számíthat tőlük, mert ők maguk dokumentálják a terveiket. Ami nincs, abba nem lehet belekötni alapon valójában nincs is semmilyen pozitív családtámogatási elképzelésük, már a puszta szétverésen túl. Tessék kicsit szemügyre venni a nyilatkozataikat: alig fedezni fel bennük a család szót! Valósággal borzadnak ettől az avítt, ókonzervatív kifejezéstől, mint a gendervalóságot a globalizációs trendiszemlélet útjáról letérítő terminus technicustól. Egy kivétel van: legfeljebb akkor kap helyet demagógiájukban a család szó, amikor a szivárványcsaládok jogairól kelepelnek. Javasoljuk mindenkinek, olvasson bele Karácsony Gergely két évvel ezelőtti választási programjába. Írd és mondd: ötször szerepel a család szó az irományban, ott is csak rászorultságon alapuló támogatási – amúgy beváltatlan – ígéretekkel, illetve a családon belüli erőszak emlegetésével kapcsolatban. Ugyanez a helyzet valamennyi baloldali párt esetében, már ha lehet még különálló egységekként kezelnünk őket, s nem egységes gyurcsányista masszaként.
Mi hasznuk származna a családok szétveréséből? Ehhez sem kell politológiai előtanulmány: a mai antinacionalista oldal a nemzetet a legfőbb ellenségének tekinti. Miután pedig a nemzetek legfontosabb tartópillérei a családok, nem tűrhetik meg azok harmonikus létezését. Az erős családok azonban nemcsak összetartó közösségek, hanem az önálló gondolkodás, a gazdasági függetlenség forrásai is. A fejlett polgári társadalom elképzelhetetlen nélkülük. És pontosan ez a baja a baloldalnak a családok támogatásával: a családokban nevelkedett polgárok önállóak, ismerik és szeretik a hagyományokat. A marxizmus emlőin felnőtt baloldal viszont a függő, neki kiszolgáltatott, az apparátus adományaira szoruló, gyökértelen emberekben érdekelt. Ha rajtuk múlik, függőségi láncolatot hoznak létre, hogy minden támogatást csak megfelelő kritériumok, kilincselések, hajbókolások után kaphassanak meg a társadalom tagjai. Akiknek – ha ez a rémálom valósággá válna – kizárólag a megfelelő liberalizmusteljesítmény abszolválása után osztogatnák a segélyeket. A megszorítások tehát nem járulékos elemei, hanem szerves részei a tévesen baloldalinak mondott diktatórikus hatalomgyakorlásnak: így termelődik ki a tőlük függő emberanyag, amely az egzisztenciális zsarolás hatására vágyaik szerint kényszerűen a hatalomban tartaná az újkommunista rezsimet.
Aki tehát felmutatja a stoptáblát a hatalomba magát visszaerőszakoskodni akaró Gyurcsány–Karácsony-párosnak, ezt a lidérces jövőbeli eshetőséget, a régi-új családrombolási terveket akadályozza meg.
Borítókép: MTI/Balogh Zoltán
