Hindenburgtól származik az a mondás, hogy akkor veszítették el a világháborút, amikor eltűrték az első leszakadt kabátgombot. A német tábornok mondását alkalmazva a baloldal is pórul járhat a nagy nácimentegetés miatt, ha nem látja be, hogy már az első antiszemita, rasszista, magyarán náci megnyilvánulást sem lett volna szabad eltűrniük. Ők azonban nem csupán az első, hanem a második, harmadik, sokadik náci gesztust is nem csupán eltűrik, hanem semmi kifogásolnivalót nem találnak rajta. Így pontosan lehet tudni, hogy Szilágyi György Jobbik-alelnök, előkelő helyen szereplő közös képviselőjelölt lebukására sem fognak semmit érdemben reagálni, mondván, sokadszorra is: nincs itt semmi látnivaló. Pedig amit az amerikai portál nyilvánosságra hozott róla, az legkevesebb vérforraló, hiszen a hírhedt neonáci szervezetet, a börtöntöltelékekből álló Árja Testvériséget védte nagy elánnal.

De hát mit számít ez a maga által baloldalinak mondott, hatalomszerzésre specializálódott politikai képződménynek? Semmi bajuk nem volt már Z. Kárpát Dániel másik jobbikos mákvirág alelnök és szintén közös előkelő helyen álló jelöltjük előkerült karlendítéses videójával sem. Pedig ezek az emberek most már az ő kádereik is, így ha mentegetik őket, azzal egy platformra kerülnek velük. Magyarán osztoznak velük a nácizmus képviseletében is. Z. Kárpát úgy határozta meg magát, hogy ő keresztényszocialista, és semmilyen magyarázatot nem kívánt adni arra a felvételre, amelyen a karlendítés mellé jóízűt röhög is. A legtöbb jóérzésű ember meg azt mondja erre, hogy nem keresztény-, hanem nemzetiszocialista az ilyen figura. Miként Szilágyi is.

Meg Gyöngyösi Márton jobbikos EP-képviselő is az, aki a zsidó származású képviselőket és kormánytagokat akarta listázni. Lehetne hosszan folytatni a sort a náci büszkeség jobbikos letéteményeseivel, de immár érdemesebb a nácizmust mentegető, tehát jóváhagyó álbaloldaliakkal bővíteni a szalonképtelenségben érintettek körét. Dobrev Klára DK-s EP-képviselő is mentegette már Z. Kárpátot is, neki untig elég volt a Jobbik reakciója, nyilván most is ezt fogja tenni. Márki-Zay Péter közös miniszterelnök-jelöltjük sem látott kivetnivalót Z. Kárpát felvételé­ben, mert neki az, hogy mosolygott, az már eleve jelzi, hogy nem kell komolyan venni az ilyen náci köszöntéseket. Prognosztizálható: Szilágyi neonáci dicshimnusza sem fogja megrendíteni a bizalmát. Karácsony Gergely főpolgármester annyit reflektált a karlendítéses produkcióra, hogy nem anatómiai szakértő. Jakab Péter Jobbik-vezér volt a legfrappánsabban őszinte: ő azt mondta, hogy több évvel ezelőtt történt, nem érdekli. Borítékolható, hogy Szilágyi vallomására is ugyanezt fogja mondani. Tulajdonképpen Karácsony mondását plagizálják, aki azt mondta a Városháza eladásának korrupciós botrányára: Sz…rok rá!

Ezek után úgy néz ki: nem pusztán érdekből elviselik, hanem szeretik a nácikat a szivárványkoalíció baloldali pártjai. Vagyis az a románc, ami annak idején a Molotov–Ribbentropnak eufemizált Sztálin–Hitler-paktummal kezdődött, Magyarországon helyi méretekben folytatódik. A végén még azt is kiderítik, hogy ha Hitler is aláírt volna egy elvi nyilatkozatot, vele sem lett volna már semmi gond, feltéve, hogy velük együtt gyűlöli a konzervatív jobboldalt.

Attól tartunk, hogy ez nem rosszízű vicc, hanem maga a valóság. Ezek tényleg ezt gondolják. Pedig tudniuk kellene, hogy az általuk istenített külföld szemében is most lépnek át egy vörös vonalat. A nácibarátság nem játék. Vigyázniuk kellene, mivel a postás a politikában is mindig kétszer csenget.

Borítókép: Szilágyi György, a Jobbik képviselője (Fotó: MTI/Kovács Attila)