időjárás 4°C Aranka 2023. február 8.
logo

Nagypéntek után

Szentesi Zöldi László
2022.04.16. 06:59
Nagypéntek után

A Nyugatiba egymás után érkeznek az ukrajnai menekültek. Nagypénteken is, amikor az ember a szerkesztőségbe igyekszik dolgozni. Családok, nők, gyerekek jönnek sokan, jóval többen, mint amit a híradásokból sejteni vélnénk. Hosszú hetek óta látom, amit tegnap is: síró emberek omlanak egymás karjaiba, némán gubbasztanak bőröndjeiken, tolmácsokkal, segítőkkel járkálnak a vágányok mellett, hogy közösen valami értelmet találjanak egy teljesen feldolgozhatatlan, értelmezhetetlen magántörténetben. Hogy tudniillik a hazájukat átmenetileg vagy végleg elveszítik, házaikat rakétákkal lövik szét, és aggódniuk kell az otthon maradt családtagok miatt.

A háború Magyarországon nem elméleti kérdés, hanem a valóságos életből jól látható módon terül elénk. A vérontás határainktól mindössze egy karnyújtásnyira folyik hosszú hetek óta. A menekültek pedig csak jönnek, ezért államként és magánszemélyként igyekszünk segíteni, ahogyan tudunk, ahogyan lehet.

Nagypéntek a sötétség és a halál pillanata. Isten fiát feszítették meg hajdanán, erre emlékezve borul minden gyászba a keresztyén világban. A húsvét tehát a kereszthalál, az elmúlás, a tömeg kegyetlenségének rögzítésével kezdődik, hogy aztán hamarosan beszűrődjön a fény a lelkünkbe, és a feltámadás reménye, bizonysága kegyelmet árasszon ki ránk. Akkor is, ha magyarok vagyunk, akkor is, ha ukránok, oroszok, éljünk bárhol a világon, mert az isteni igazság minden teremtett ember számára ajándék. Nem magunk vagy mások jogán szerzett juss, hanem adomány egy kétezer éve megfeszített galileai vándorprédikátortól, akiben Isten fiát egyesek felismerték, mások pedig nem.

 

A mostani húsvétkor olyan sok üzenet lepte el világunkat, hogy azokat szóba hozni is fáradság volna. Megszólalt a katolikus egyház feje, más keresztyén egyházak vezetői, egyszerű papok, hívők, hitetlenek. Magyarország éppen választás után ocsúdik, de a háború árnya is változatlanul ránk vetül. Mindennapi félelmeink mélyén ott fészkel az elodázhatatlan gondolat, hogy kárpátaljai testvéreink hetek, hónapok óta magyarságuk miatt nehéz helyzetben vannak. És nemcsak ők, de bárki, aki szülőföldjén vagy a Nyugatiban egy pillanatra számot vet helyzetével, esetleg imára kulcsolja kezét, hogy választ találjon arra a kérdésre, miért lett ismét ember embernek farkasa.

Lapunk mai vezércikke semmire nem tud biztos választ, de igyekszik segítséget nyújtani, amennyire egyáltalán lehetséges. Jó volna, ha a mostani húsvéton nem az írott malaszt, hanem a valóságos keresztyén cselekedetek vezérelnének bennünket. Magyarország továbbra is segítséget nyújt a háború elől menekülőknek, és nem azért, mert kötelessége, ennél többről van szó: az élet parancsa ez. Mérlegelés nélkül, szeretettel segítsük azokat, akiket segíthetünk, ne mutogassunk a körülményekre, tekintsük őszintén a másik ember elesettségét, helyzetét. A világon sokszor egy falat kenyér vagy a szeretet legapróbb jele is az életben maradás, az újrakezdés lehetőségét jelenti. Ahogyan Jézus is kegyelmet ígért a latornak a kereszten, úgy kell személyválogatás nélkül felemelkednünk ehhez a feladathoz. Ha elmulasztjuk, megrövidítjük a világot, ha kinyújtjuk a kezünket, valahol, valamiképpen helyreállítjuk Isten országát. Éppen ott, ahol látszólag darabokra törték erőszakos kezek, hatalomra vágyó emberek.

A húsvét áldott fénye közeleg. Csak legyen erőnk kitartani, megigazulni, másoknak adni. Akkor is, ha néha éppen ez a legnehezebb, amit egymástól kérhetünk.

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.