Virágvasárnaptól nagypéntekig

Szokásunkká vált, hogy nagypénteken dr. Papp Lajos professzorral végigjárjuk Angyalvölgyben, a birtokán található Via Dolorosát, melynek kálváriája robosztus, durván faragott fatönkökből áll. Ezek rejtekében bújnak meg a stációk kerámiába formált eseményei. Csendben, magunkban imádkozva, tűnődve sétálunk ilyenkor „fel a Golgotára”, ahol keresztre szegezve vár már a Megváltó, két oldalán a latrokkal. Mindig elámulok, mikor megpillantom a két alakot megjelenítő göcsörtös faágakat, melyek úgy görbülnek, úgy kanyarodnak, mintha valóban a kíntól összerándult testek vonaglása merevedett volna bennük mozdulatlanná. 

Fotó: Zana Diána

Jézus urunk passióját felidézve, óhatatlanul eszébe jut az embernek mindaz a szenvedés, amellyel életében találkozott; az önmagáé, vagy éppen szeretteié, amelyek sokkal jobban tudnak fájni, mint sajátja. Ahogy a mellettem elmélyülten imádkozó professzor arcát fürkészem, tudom, ő is valahol nagyon messze jár a múltban. Arra gondolok, micsoda életút van mögötte. Megtett mindent, ami csak emberileg lehetséges azért, hogy a szívműtétek halálozási arányát a minimálisra csökkentse; naponta csupán pár órát szánt alvásra, a többiben tanult, tanított, operált, kísérletezett és kutatott.

Hazánkban egyedüliként kapta meg a kandidátusi fokozat kihagyásával az akadémiai doktori címet. Több általa kidolgozott módszert a mai napig alkalmaznak. 

Eredményeire az Egyesült Államokban is felfigyeltek, meghívták a Harvardra kutatni. Igazgatója volt a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Szív- és Érsebészeti Klinikájának, az általa létrehozott Zalaegerszegi Szívsebészeti és Szívgyógyászati Klinikának, valamint a Pécsi Tudományegyetem Szívsebészeti Klinikájának. Ez utóbbi vezetőjeként másfél százalék alá csökkentette a nyitott szívműtétek halálozási arányát, amely akkor az egész világon sehol nem volt két százalék alatt. Az irányítása mellett folytatott orvoslás nemcsak világszínvonalú volt, de erkölcsösségében is kimagasló, és a mai napig utánozhatatlan. Emellett pedig számos hazai egyetemen megfordult, előadóként bejárta Európát és a fél világot.

Ennek a sikertörténetnek azonban az árnyoldalai is megvoltak.

A keresztfára révedő tekintetét fürkészem; talán most járja újra gondolatban útjának legfájdalmasabb momentumait; hivatásáról – melyet ő maga mindig élete nagy szerelmeként emleget – a szívsebészetről való önkéntes lemondás keserűségét idézi talán. Ugyanis hiába volt számára minden másnál fontosabb az emberi szív – ahogy ő fogalmaz: a „szentek szentje” – szolgálata, miután rájött, mi zajlik a háttérben, a gerincessége és az igazságérzete nem engedte, hogy egy korrupt rendszer részeként működjön tovább, és minden pozíciójáról lemondott.

Keresztre szegezve a Megváltó, két oldalán a latrokkal. Fotó: Zana Diána

Véletlen lehet, hogy abban az évben, mikor mindez megtörtént, nagypéntek éppen a születésnapjára esett? Nem hinném. Ahogy az sem véletlen, hogy hatvan esztendővel korábban, születésének napján éppen virágvasárnap volt. Aranyosgadányi házukban reggel kezdett vajúdni az édesanyja, és mire a bába megérkezett, a gyermek már világra szentült, csak éppen lábtartással, a nyaka köré tekeredett köldökzsinórral. Mikor a bába nem észlelt szívhangot, közölte a családdal, hogy a gyermek halott, azonban mégis megpróbálta felpofozni, élesztgetni. Az újszülött szíve déli tizenkettőkor, a harang kondulásával indult újra. 

Hatvan évvel később ismét egy új élet kezdődött számára. Ettől fogva dr. Papp Lajos professzor nem küzdött tovább az igazságért, hanem úgy döntött, szolgálja azt. Azt mondja, soha nem volt még ilyen boldog, hiszen immár maradéktalanul betarthatja a „nil nocere”, vagyis a „nem ártani” elvét. Talán ez a kegyelem – amelyet Reményik Sándor fogalmazott meg a legszebben versében –, mikor magától szűnik a vihar, csitul minden, és éled a remény.

Azóta nem csupán a hozzá fordulókat látja el tanáccsal orvosi tapasztalata, holisztikus szemlélete, valamint a Teremtőtől kapott hit és a krisztusi szeretet jegyében, hanem a magyar nemzet lelkét is gyógyítja. 

2008. március 21-én, Dobogókőn több mint száz dobos gyűlt össze. Összesen nyolcezer dob szólalt meg a világ minden táján ezen a napon, magyar idő szerint délben a szeretetért, a megbékélésért. Ide várták aznap a szívek orvosát is, dr. Papp Lajost, aki virágvasárnap született, déli harangszóra dobbant először a szíve, és élete fordulóján a legnagyobb áldozata meghozatalának évében a születésnapján, nagypénteken, déli tizenkettőkor dobok ritmusát érezhette mellkasában zengeni.

Harang és dob, szentistváni kereszténység és koppányi ősiség, áldozat és feltámadás. Így tömörül egy magyar életút öt napba; virágvasárnaptól nagypéntekig; a húsvét ígéretével. 

Borítókép: Dr. Papp Lajos Angyalvölgyben (Fotó: Zana Diána)